mert,

nem tudom mit csinált volna—ez az ő problémája lett volna—tudod mikor a karambol után hülye maradtam akkor is ő intézkedett—nincs szó arról hogy büntetném magam—kedvem nincs—a horgászatról leszoktam mikor erika meghalt—az is meglehet csak azért horgásztam hogy igaza legyen—hogy sohasem vagyok otthon—menni most is sokat megyek—most sem vagyok otthon—egyrészt ugye a vállalkozás—ahelyett hogy tisztességes munkából—egy helyen dolgozva megélne az ember—a másik meg hogy tötyögök plötyögök de nem haladnak a dolgok—tegnap temetőztünk anyámmal—rájöttem—mondjuk elég későn hogy nemcsak az élet igazságtalan—a halál is—amúgy is olyan méltánytalan ez az egész—a nők szoktak tovább élni—méltánytalan veled szemben is—vagyis inkább nem tisztességes—persze erikával szemben sem—valahol bennem bujkál hogy mit szólna ő mind ehhez—tudom sosem beszéljük meg—mint ahogy azt sem amit a halálos ágyán akart elmondani—nem voltam rendes veled gyuszikám—hagyd—majd ha meggyógyultál megbeszéljük—legyintett—nem gondoltam hogy egy órán belül meghal—te is mindig megbeszélni akarsz—aztán nem beszéljük meg—ha elmondta volna amit akar mire mentem volna vele—neki vajon jelentett volna valamit—nem tudom hová tenni a világban ezeket a dolgokat—ezeket  a történéseket—na meg egyebet sem—talán ezért hagyom hát hogy történjenek—talán—pedig mindig—mindenkivel szemben megpróbáltam tisztességes lenni—és azt hiszem sohasem sikerült—de hát mi sikerült nekem—meg hát minek is sikerült volna—túlon túl gyorsan változik a világ—na persze az is lehet hogy én vagyok túl lassú—még a gyorshajtásban is lassú vagyok—alig lépem túl a megengedett sebességet—nem is tudom hogy különösebben szeretném e

mert,

sokszor gondoltam arra milyen jó lenne valakinek átölelni a vállát―vagy csak úgy vigyorgás közben összeölelkezni és egy jót röhögni―pedig hogy tudtam unni amikor erika szólt―apa simizd egy kicsit a hátam―és most―talán ez is hiányzik―azért mondom hogy talán hiszen kitudhatja hogy éreznék ha élne―azt gondolom hogy a dolgokat nem lehet megváltoztatni―azok is nyomot hagynak az emberben amiről azt hihetnők hogy nincs jelentősége―itt van például ez a levél amit írtál―legálábbis bennem nyomot hagy―egy olyan gondolat sort indítottál el amire egyébként nem gondoltam volna―lehet nem is sok értelme van―ha nem erre gondoltam volna biztos gondoltam volna valami másra―és akkor most sajnálhatom hogy azok a gondolatok nem jöhettek létre―vagy örüljek azoknak amiket neked köszönhetek―de hát most egyáltalán köszönnöm kell―vagy éppen veszteség ért―nem tudom érted-e miről beszélek―még szép hogy érted miért is ne értenéd―akkor azt is tudod jól hogy egyszer eljön az az idő mikor azon fogsz csodálkozni hogy tölthettél ennyi időt azzal hogy olvastad amiket írtam neked―mondhatni―persze mondjuk ki―nyavajgó marhaságokat―most még persze kikelet―kinyugat―és ojan nincs persze―kidélról és kiészakról már ne is beszéljünk―egyáltalán miről beszélünk ―most kérdezhetik hogy legfőbbképpen minek―elég egyszerű―szeretek beszélni―bármiről bármikor―és talán még az is igaz hogy bárkivel―oké okos meglátás―még szép hogy nem bárkivel―jól is néznénk ki―főleg azok jöhetnek számításba akik bizonyos szinten értik az általam használt nyelvet―és nem utolsó sorban persze az is szükségeltetik hogy az általam használt frekvenciát meghallja az illető egyén―figyeled―csak mellesleg is mennyi gondolat megszületik―úgy vakarva vakaratlan―vénélkül     -.appa.