A múltkor azt említém, hogy nem mindegy hol nyiszbolunk. Nos, nyiszbolásról, trancsirozásról szó sem lehet. Éles szerszámok (kést értek alatta) kellenek. Eleinte türelem és nagy odafigyelés is. Ugyanis ezek a megátalkodott filéző kések (nagyon éles, vékony pengéjű kések) nagyon gyorsan mennek át a halhúson és pillanatok alatt tudnak szúrt, vagy vágott sérülést okozni a vele tevékenykedő ember kezein is. Ha a gerincen marad több hús nem érdekes, ezen ne idegelje magát senki. Egy nyisszantás és megy a nyesedékebe. Sok mindenre felhasználható. (fasírt, töltött káposzta, rakott karfiol) Kárba nem megy, annyi bizonyos. Azon ugye már sikeresen túl vagyunk, hogy a megtisztított apró halak mindkét oldalát hogyan irdaljuk. Ismétlés a tudás egyféle rokoni kapcsolatát feltételezi. Nos, amint azt már tudjuk, olyan mély bevagdalást ejtünk a halhúson, hogy mind a négy sor szálkát átvágjuk. A bevágásokat 2-3 mm sűrűn ejtjük meg. Ezzel a módszerrel a vékony szálkák felaprózódnak, és átsütve szinte eltűnnek a halból. (étkezéskor nem lehet őket észrevenni) Amikor haltörzset irdalunk, akkor azt mindkét oldalán a gerincig bevagdaljuk. (a bordáknál nem, ott nincs Y szálka) Ekkor a bőrt is át kell vágni, de a bőr a párhuzamos bemetszések ellenére is egybefogja a húst a sütés vagy a főzés ideje alatt. Filé irdalásakor annyiban más a helyzet, hogy csak a bőr felé irdalunk. A filében is ott van a négy sor szálka. Azt is el kell vágni és hasonlóan sűrűen, mint mikor a hús a halon van. Ha filét irdalunk, akkor a szeletet bőrrel lefelé fektetjük a tálcára, deszkára, asztalra stb. (úgy, hogy a vastagabb oldala felénk essen), s egy filéző késsel, de más éles kés is megfelel - az egykori gerincvonalra merőlegesen - 2-3 mm sűrűn bevagdaljuk. A húst igyekszünk úgy átvágni, hogy a bőrt ne sértsük meg.

Így néz ki a beirdalt filé. Ebben a bordák benne vannak. Ügyesen sütve, (értsd alatta, hogy nincs rászárítva a hús a bordára) a borda könnyedén csúszik ki a húsból. Látszik az is, hogy helyenként jobban megnyomtam a kést. Ennyi még nem okoz gondot. Sütéskor egybe marad a hal.A páros úszót kivágtam a húsból. Megy a levesbe, vagy alaplébe. Ki mire használja.

Itt látható a már emlegetett nyesedék.Egy jó éles késsel szépen felaprítjuk. (fasírt, rakott hal, stb.)A tálca jobb felső sarkában látható ikra és hal tej szintén mehet húshoz a fasírtba, vagy a rakott dolgokba is. Természetesen kellemes ikra pogácsa is készíthető belőle. Én inkább azt is fasírtnak nevezném, csak abba nem teszek halhúst.A tálcán láttunk törpeharcsákat. Tüskéikkel igen fájdalmas szúrást tudnak ejteni feldolgozás közben is. A fogacsos kemény sugár hal nyálkájában sok baktérium éli világát, amely a szúráskor a bőr alá kerül és tenyészni kezd. Célszerű ezért egy oldalvágó segítségével a tüskéket levágni, még a feldolgozás előtt. (természetesen a homlokvágó is jó, valamiért én ezt tartom praktikusabbnak)                                                           -.appa.