mert,

semmit sem szerettem volna jobban—de azért valahogy ezt sem annyira—úgy van ez valahogy mint az ünnep—elmúlik—ahogyan a karácsony vagy a húsvét is—zsuzsi tegnap elütött egy nyulat—ebből a szempontból a nyúl is elmúlt—így múlik el a világ dicsősége—ha van neki egyáltalán—talán a mállik el a világ dicsősége jobb lett volna—biztos hogy jobb lett volna—ahogyan a világ is jobb lehetett volna—azt hiszem egyre rosszabb lesz—mármint a világ—miközben az illúzió azt sugallja hogy egyre jobb—de nem—tudják a borok—na meg egyéb nemes italok is egy idő után már nem javulnak—inkább romlanak minőségükben—hogy miért mondom én ezt—eccerűen ijen a kedvem és kész—az már más kérdés hogy elegendő e ez mint okság—naná hogy elegendő—még szép—kérdezhetik persze hogy mi az elegendő—mi elegendő—kinek elegendő—visszakanyarodva az elejére—ki szerette volna—mit—és minek—kombináljuk hát össze a világgal—vannak benne szeretni való dolgok—ezt most mondom vagy kérdezem—hát persze—mondhatják most önök—itt vannak ezek a remek kis novellák—meg itt vagyok én is—és mennyire igazuk van—az ember saját szempontjából nagyon de nagyon szeretetre méltó tud lenni—ez a nagyon de nagyon zsuzsa kategóriája—oszlassuk hát el a kétejeket—nem én vagyok szeretetre méltó hanem önök—mi a frász lenne egy írón szeretetre méltó—szeretni csak olyan embert lehet akit ismerünk—aki irkál összevissza az más—belebúvik valakinek a bőrébe és előadja—mi több eladja magát—ebben az a csodálatos hogy torzult lelkivilág—torzult szeméjiség kell hozzá—egyre több van manapság—most ez jó vagy rossz—na megint kérdeztem—mikor és kinek—hát persze hogy jó—vagy rossz—attól függ—mikor—kinek—mennyi kérdés—igaz—de jó mi

mert,

persze hogy szeretlek—hát nem annyira mint szeretnéd—na és főleg nem annyira mint ahogy megérdemelnéd—akartam írni hogy ijen igazságtalan az élet—de a kettő együtt nem is kell—igazságtalan az élet és kész—sőt ijen az élet és kész—úgyis tudjuk hogy igazságtalan nem igaz—és ettől persze még nem fogod magad jobban érezni—sem ettől—sem attól ami ezután következik—ez nem vigasz—valahogy sajnálom—nem tudom elég gyakran mondani hogy szeretlek—hejesebb ha azt mondom—nem akarom gyakrabban mondani—jó—tudom hogy nem kopik el a szó—félek hogy degradálódik—tud egyáltalán ijet egy szó—egyáltalán egy szó alkalmas e arra hogy kifejezzen egy érzést—egy ojan érzést ami sok mindent átölel—ahogy én átölellek—és ahogy te átölelsz—lágyan cirógatva—időnként megszorítva—hogy minden porcikám belebizsereg—hát alkalmas erre egy szó—egyáltalán miről van szó—miről beszélek—minek beszélek—hát sajnálom—de ezt már mondtam—és ez sem tudja kifejezni amit érzek—mondataim beléd hasítanak—te lettél—te vagy az áldozat—és akkor még azt sem mondom hogy szeretlek—mi van—miért nem tudom kifejezni az érzéseimet—azt mondod zárkózott vagyok—zárt osztáj—asszociálnám—de ez nem vicces—mondtad mijen toleráns lettél—észrevettem—ez még szomorúbbá tesz—nagyon sokszor megbántalak—tudom tudod—ezt az egészet nem lett volna szabad—tudom—tudod—épp ezért nem is értem—nagyon akartad és én mégis bántalak—meggondolatlan vagyok—jó kis vigasz mi—mi vagyunk a vigasz—na ezt most mondom vagy kérdezem—szójátékokkal kérkedem—és bennem bujkál a félelem—gyakorta mondod hogy szeretlek—ojkor kétkedést ébresztenek bennem a szavak—kit akarsz meggyőzni—engem—vagy magad                                                                -.appa.