appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Találkozásom a menyhallal.

2015. február 04. 18:06 - appasztorik

Hogyan is néz ki. Kifotóztam egy könyvből. Lássa mindenki, hogy így szert bujkálni a kövek között-

meny.JPG

Ez a cikk sem mai gyerek már, ettől függetlenül közre adom. Egy újszülöttnek, minden vicc új. Egy új horgásznak, minden halas cikk új. Aztán meg valljuk be őszintén, jól esik az embernek ábrándozni a menyhal fogásokon. Amikor még "egyéb hal" volt. No és nem utolsó sorban menyhal is volt, ahogy a kép mutatja.

menyek.JPG

Teltek múltak az évek és manapság a menyhal méretkorlátozással és darab szám korlátozással is védet lett. Összesen három darabot lehet kifogni. Ezt is képpel illusztrálom. Ami szintén régi felvétel. Sajnos évek óta nem voltam menyhalazni. Arról is lesz még szó, hogy mi történt amikor voltunk.

3_meny.JPG

 Lássuk akkor a cikket.

Mikor ezeket a sorokat írom úgy tűnik visszavonhatatlanul itt a tél. Az irodalmak szerint ez a menyhal fogás időszaka. A többi hal életfunkciója lelassul, ennek következtében kevesebbet táplálkozik. Ez is oka annak, hogy télidőben a menyhal képezi a horgászzsákmány nagy részét. Mielőtt valaki azt a téves következtetést vonná le, hogy kimegy a víz partra és bedobja felcsalizott horgát és már fogja is a menyhalakat az téved. Ott foghatóak ahol nagy tömegben összegyűlnek az ívás miatt. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy „í”-vel írtam. Jegyzem meg ezt azért, mert bizony az országokon átívelő számítógépes levelezésben elsikkadnak az ékezetek. Arra céloztam volna, hogy nem kocsmáznak a menyhalak, hanem a szaporodás ösztönének engedelmeskednek. Tény ahol sok hal van együtt ott jobban táplálkoznak, emlékezzünk a nyári keszegezésekre. Egyszer ezen is elmeditálhatunk majd egy kicsit. Egy kis visszaemlékezés. Első menyusomat gyermekoromban a Ronyva patakban fogtam. A szokásos módon úszós szerelékkel jászra, domolykóra horgászva és nyáron. A bevágás után mikor megláttam első pillanatban azt hittem kis harcsa. Amikor aztán testközelbe került, békaszerűen lapos feje és álla közepén látható szakálla miatt félve fogtam meg. Előtte, még könyvben sem láttam ilyen jószágot. Ami persze nem csoda, hisz akkor nem igen beszélhettünk horgász irodalomról. Tekergő síkos teste tovább növelte bizalmatlanságomat. Jóska bácsi rápillantva egyből mondta. „Barétom, egy tarkameny.” Megtudtam tőle, hogy kis halam, zsákmányom búvóhelye elékeveredhetett. Egyébként ez a hal a nyarat tölti el búvóhelyen, mintegy álomba merülve. Nagyon szép halnak találtam. Élénk foltjaival és világos kék színű torok úszójával elnyerte tetszésem. Évekig nem találkoztam a menyhallal. Tiszavasváriban dolgoztam már, amikor kollégáim szervezkedtek. Este mennek menyhalazni az erőmű alá. Azt hiszem, nem lepek meg vele senkit, hogy én is mentem velük. Ez lévén első célzott menyhalazásom. Mindenben hagyatkoztam a többiekre. Jó hangulatban indultunk. Amikor a Keleti hídján átmentünk megálltunk és a parti erdőben száraz fával megtöltöttük a magunkkal vitt zsákokat. A parton tüzet raktunk, melyet körbe állva irányítottuk menyhal fogó akciónkat. Kioktattak, hogy amikor (mai szemmel nézve) az irdatlan nagy kapásjelző mozgásba kezd, nem kell hanyatt-homlok rohanni bevágni. Egyrészt a havas, kőszórásos parton tényleg hanyatt esik az ember. Másrészt majd ráeszi magát a menyhal. Időnként ittunk egy kis bort. Ritkán kitekertünk egy-egy menyhalat. A csobaji oldalon lévő fények alapján láttuk már csökkent a menyusra pályázók tábora. Így múlattuk az időt éjjel 11-ig, akkor hazaindultunk. A következő emlékezetes akció akkor volt, amikor szerveztem egy zömében újoncokból álló különítményt. Elég későn indultunk és így a turbinákhoz közel találtunk annyi helyet, hogy mind a négyen egymás mellett ülhessünk. Nagy oktatásba kezdtem, szerelésről, csalizásról és ugye a kapásról. Gabinak kapása volt és meg is fogta. Az életben nem láttam még olyan kis menyhalat.(Másnap tudtuk meg, hogy háromdekás volt.) Ettől függetlenül természetesen övé volt az érdem, mint menyhal fogóé. Nálam is kapás. Mondom is azonnal, ez nem olyan kicsi lesz. Ez már jó kis menyus állapítom meg. Kihasználja a sodrást. Tőlünk elég messze, szép világos test fordul a petrólámpa fényben. Gabi leóvatoskodik a víz szélére, kézzel alányúl és partra teszi. Nagy naivul azt mondja, te Gyuszi ez a menyhal valahogy más, mint az én menyhalam. Bizony más. Így még nem égtem, hisz jó kilós süllő az áldozat. Különösebben nem bánkódtam. Sőt, a mi partunkon enyém volt a legnagyobb zsákmány. Ha már a kudarcoknál járok. Szabó Feri szól (aki azóta valahol az örökké tükör, halban bő vizek partjain álmodozik a Felső-Tisza sodró vizeiről), hogy a Nyíregyházi Televízió a menyhalakról szeretne filmet forgatni. „Te úgyis szoktál menyhalazni, sok marhaságot tudsz a halakról, azt elmondod és kész a film.” Mondja is, hogy melyik nap reggel kilenckor legyek az erőműnél. Semmiféle ellenérv nem nyerő, akkor jönnek és kész. Én ott is vagyok időben, meg egy iszonytatóan nagy köd. A hangokból ítélve a túlparton a lábaknál fogtak. Valamennyire enyhül a köd és Feriék is megérkeztek. Mondom Nekik, hogy én itt unalmamban horgásztam, de sehol semmi. Talán a túlpart jobb lenne. Hogy lehet odajutni? A löki kompon át, a túl partra, utána földút. Esetleg átsétálni az erőművön, sütöm el viccként a dolgot. Tényleg az a legegyszerűbb, mondja (már meg nem mondom, hogy Ésik Sanyi, vagy Elek Emil volt a riporter, de Sanyira tippelek, Emilnek a Tiszavirág című kiadványába írtam egy cikket) és beszél is az igazgatóval. Kísérőt kapunk, aki átvezet az erőművön. Beszerelünk, horgászunk. Feri fog egy durbincsot halszeletre. Forgatás közben kiderül, hogy még kora reggel fogták a menyhalakat. Öt embernek van három menyhala, a legeredményesebbnek kettő. Döntés születik és kölcsön menyhallal a kezemben kezdem el nagy monológom. Ott tartok, hogy kék mája innyencség. A súlyként használt hegesztőpálcával megütögetik a menyhal hasát, aminek hatására nagyobb lesz a máj. Az operatőr azonnal leáll. Mi, hogy ennek kék mája van? Megerősítem ebben. Úgy dönt, ezt felvesszük. Feri már veri is a kisebbik halat. A menyhal gazdája tiltakozik. Haza akartam vinni. Ne hülyéskedj már. Attól még haza viheted, hogy felvágjuk, nyugtatja meg az operatőr is. Zsebkés elő és megörökítésre kerül, amint Feri belét ontja szegény párának. Premier plánban láthatta később Nyíregyházi kábel TV közönsége, hogy ímé ez a tudós férfiú, (aki én valék) nem mondott marhaságot. A menyhal mája nagy és kék. Visszaadjuk a tetemet is és az élőt is, mert nem csak a kölcsön kenyér, de a kölcsön menyhal is visszajár. Összepakolás, búcsúzkodás. Battyogunk visszafelé. A lábam előtt egy összetaposott konzervdoboz. Tőkehal máj. Mondom, erről beszéltem. A menyhal az egyetlen édesvízi tőkehal félénk. Ez marha jó záró kép, mondja az operatőr és elkezdi összeszerelni a kamerát. Felveszi a földön heverő dobozt. Természetesen átvitt értelemben. Azt akartam mondani, hogy megörökíti az utókor számára a földön heverő festett pléhdarabot. Kamera szétszerelés és irány haza. Aztán jönnek telek, amelyet következő menyhalak hoztak (vagy fordítva), de az már egy következő történet.                                            -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr287140205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása