mert,

jó tanuló voltam—és még mi előtt bárki is azt mondaná—hogy eregy már magadnak hát én ismertelek—dehogy voltál te jó tanuló—gyorsan le kell hogy szögezzem—de igen—én akkor is jó tanuló voltam—na nem az a fajta jó tanuló aki jól tanul—hanem történetesen az a fajta jó tanuló—aki jó magaviseletű—na látják mégiscsak jó tanuló voltam—és mind emellett szerettem is iskolába járni—hát az már más kérdés hogy az iskola szerette e hogy én belé járok—de nem volt neki mit tennie—amint azt az előbb sikerült tisztáznom jó tanuló voltam—és ugye egy jó tanuló ellen nem igen tud mit tenni—azaz dehogy nem tud—tűr neki—no hát nem akarom én itt magam sajnáltatni de én is tűrtem az iskolának—mondjuk meg is lett az eredménye—vegyipariteknikus lett belőlem—négy év alatt—akkor még úgy volt hogy aki elkezdte az iskolát az igyekezett befejezni időre—snassz volt ha nem sikerült—nagy volt pedig a kísértés—említettem már hogy szerettem iskolába járni—ettől még persze matekból a hasalás réme igen közel állt hozzám—mint sok más egyébnél—a szeretet kevés—esetünkben tanulni is kellett volna—közelgett az év vége—azt mondja margit néni néhányunknak—aki nekünk osztájfőnökünk volt—hogy az utolsó dogán múlik minden—nem mintha különösebben felzaklatott volna de ki tudja mit csinálnak egy pótvizsgán—nem volt benne részem—arról már ne is beszéljünk hogy el van rontva a nyár—elég tanulni egész évben—elég is lett volna—megembereltem magam és hát minden egyéb jó dolog hejett matekoztam—ne értsék félre nem tanulnivalókra gondoltam—azt mondja spirál—te gyusza amőbázzunk—de hát akkor megbukunk—na és—csak nem mentem bele—és négyesemmel nyertem—átmentem—spirál nyert az amőbában—abból lett botrány hogy a lapot beadta az üres doga füzettel

mert,

az élet értelme a küzdés maga—egy hejen madács ír valami ijesmit—adna ezért bimbó prof—kérem ha idézünk—idézzünk pontosan—na ezt sem így mondta—hivatkozott valami artur vitgejstejn nevű bácsira—akit érdekel olvasson utána—huszadik századi filozófus volt—de nézzük most inkább az én okfejtésemet—ott tartottam hogy valami ijesmit mondott madács—én sokkal engedékenyebb vagyok—valahonnan idézem még hogy harc az élet—ha összetolod ezeket a síkokat megérted—hogy mindig minden ellen harcolni kell—következmény—a boldogság ellen is—aki a munka frontján harcol—az a munka ellen küzd—tartozom egy őszinteségi roham vallomással—sok mindent tanultam életemben—felsőfokú munkavédelmi szakteknikus vagyok—tanulmányaimból egyértelműen kikövetkeztethető hogy az emberre legkárosabb hatással lévő dolog a munka—még hogy az embert a munka tette emberré—azzá tette ami—ha jól megnézzük eléggé elfuserált egy valami—soha semijen körülmények között nincs tekintettel semmire—csak a saját érdekei vezetik—no nem az emberiségnek nevezett képződményé—csakis a sajátja—és persze az is csak rövid távon—ez nem azt jelenti hogy nem tud gondolkodni—tud—méghozzá úgy ahogy azt definiálta magának—ércsd alatta hogy mi a gondolkodás—aztán az már megint más kérdés hogy mire megy a nagy gondolkodásával—a legjobb barátja a kutya—jön és ugat—a gazdinak fogalma nincs hogy mi a fene ütött ebbe a dögbe—valamit int—szól a gazdi és a kutya megcsinálja—mongyak helyette lovat—macskát—tehenet—vagy bármit—hát azok is—ja hogy azt a néhány dolgot betanulták—hát persze mondom én—meg ezt mondják az állatok is—néhány dolgot kellene csak betanulni az embernek is—csak hát mi ostobábbak vagyunk ennél—és erre még büszkék is         -.appa.