No, mint látják sikeresen elvégeztük az MLEE-t. Mindezek után volt lehetőség szakosodni. Ide viszont, már felvételizni kellett és nem is vettek fel mindenkit. Így kerültünk kapcsolatba Bimbó Mihály professzor úrral. Én nála felvételiztem. (ezt azért mondom, mert olykor megjegyezte egyes tanulóknál, „magát a feleségem vette fel?”) A felvételinél nem kell valami nagydologra gondolni. Beszélgettünk erről-arról és egyszer értesítettek, hogy mikor kezdődik az iskola. Én az Ő osztályába kerültem. Az oktatás helyileg a Sóstói utcán volt a sarkon. A körút felől a tűzoltóság található mellette. Jelenleg, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar működik az épületben. Akkor az MSZMP-nek volt ott oktatási valamije, (nem emlékszem mi) én központnak nevezném. Az első időkben sokat szenvedtünk a pongyola beszéd miatt. A hallgató mondta, amit mondott. A prof kérdezett. Akkor Ön egyet ért Kierkegard nézeteivel? Más esetben. Nietzcshe álláspontjára helyezkedett? Minden esetben élénk tiltakozás volt a válasz. Meg voltunk győződve arról, hogy nem illik, ezen filozófusok nézeteivel, álláspontjával azonosulni. Kezdődött a körbe magyarázás. Hogy így, úgy, amúgy. A prof bólogatott, majd szépen elmondta és megkérdezte. Ezt akarta mondani? Mire is jött a megkönnyebbült válasz. Igen. Hát akkor miért nem ezt mondta? Sokszor jutnak eszembe olyan dolgok, mikor a tévé és a rádió hírei is slendrián módon vannak beolvasva. A minap történt, hogy Zahorán János futó világcsúcsot állított fel, Amszterdam közelében, a 24 órás futóversenyen. „A magyar sportoló – ahogyan fia Ádám, tájékoztatta az MTI-t – 217,006 kilométert tett meg a 400 méteres pályán. A legfőbb nehézséget a ette a monotonitás, illetve a tizenhat órás sötétség jelentette az év egyik leghosszabb napján.” Ezt olvasta be, a hírolvasó hölgy is. No, már most. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az év bármely napja egyforma hosszú. Mivel a nap, egész évben (közel) huszonnégy óra. Ezzel szemben december huszonegy, az év leghosszabb éjszakája, lévén a téli napforduló időpontja. (rákeresve a neten, azt találjuk: az év legrövidebb napja, pedig nappala) Ennyit a pontos fogalmazásról. Biztosan mindenki hallotta már azt az anekdotát, hogy Lenin egy levelében elnézést kért a levél hossza miatt. Valami olyan módon, hogy ha lett volna ideje írni, akkor a levél nem lett volna ilyen hosszú. Nos, keringenek ilyen történetek írókról, filozófusokról is. Jól hangzik, de van is valóság alapja, két értelemben is. 1. Bizonyos, hogy mondtak, vagy írtak ilyet. 2. A hirtelen sok minden közlése, egyre inkább bonyolítja a beszédet. Ennek következtében több félre értésre ad okot. Példának okáért, fussuk át a „Beszélni Könnyű?” irományomat. Abban ugyanis, átolvasáskor benne hagytam dolgokat, amik félreértésre adhatnak okot. Lássuk akkor mik is ezek. A múltkori okfejtésből származó részeket a könnyebb elkülönítés végett, dőlt betűvel hozom. A kételkedők egyből azt mondják. Tényleg nem hülyeség. Ez marhaság. Nincs rá bizonyíték. Erre én azt mondom, nagyon higgadtan és nagyon barátságosan. De van. Az első részből nem derül ki egyértelműen, hogy kitől származik a „Nincs rá bizonyíték.” Ezért van szükség a második részre. Csakhogy, ha valaki picit figyelmetlenül olvas, elsikkad e felett. Nézzük a következőt. amikor rámutatott a magyar címerre, mely egy keretben lógott a tábla felett. Pontosítanom illett volna, hogy a falon lógott. Emlékezzetek rá, mit mondott Hegel. Minden, mindennel összefügg. Kinek jutott ez eszébe? Neki. Ki az a Neki? Egyértelmű, hogy Hegelnek jutott eszébe. A célzás arra vonatkozott, hogy Egyednek. Ezt aztán megfejelem, még egy félreérthető zárójeles mondattal. (mondjuk meg őszintén, neki se igen Hegel jutott az eszébe, mert az emlegetett filozófust középiskolákban nem tanították) A mondat arra vonatkozott volna, hogy Hegel (idealista) filozófiáját, a hatvanas évek végén a magyar középiskolákban nem tanították. A leírt formában azt sugallja, hogy Hegel nem tanult középiskolában. Holott, Stuttgartban végezte gimnáziumi tanulmányait. Mond el, hogy a címer felett üveg van. Úgy is érthetjük, hogy a címer felett, van üveg. Tehát nem a keretben van felette. Az ember azonban összekapcsolja a dolgokat és kézenfekvőnek találja, hogy az üveg a keretben van. Szóval, amint ezt láthatjuk nem egyszerű a beszéd. Hoppá. Most jövök rá, hogy addig futtattam az eszmét, amíg a filozófiaszakosító teljesen elsikkadt. Így legalább keretbe van foglalva, így filozófiailag. -.appa.
