06.28.

Szombat. Ha, az idő jó, akkor horgászat. Én, hazafelé Debrecenből, elhatároztam útközben, hogy hazaérve kimászatom a csontikat. A legjobb az egészben, hogy nem felejtettem el. Úgy döntöttünk, hogy ismét az északi ágra megyünk. Legnagyobb meglepetésünkre, a déli ágon sehol senki. Beálltunk, ahogy szoktunk és elindultunk. Az északin Sanyi pecázott. Ott ahol, Mi szoktunk. Így Mi nem mentünk tovább, hanem ráültünk a Gyuszi helyére. Gondoltam, hogy nem jön. Ő hamarabb szokott kijönni. Nagyon szép tiszta víz folyik az érbe, hála a hódok környezet átalakító tevékenységének. Kevergettem a kaját. Attila haltartóját vízbe tettem, és kezdte a horgászatot. Hamarosan fogta a halat. Kis idő múlva Sanyi haza indult. Három gombóccal beetetett. Egy kapása sem volt a másfél óra alatt. Én, a nagyon könnyű veglert tettem fel. Attila a szokásos másfél grammos úszóval adta elő. Fogta a halakat, - igaz nem annyira, mint szoktuk - de nekem még kapásom se volt. Nagy keservesen fogtam, egy kis bodorkát. Majd fogtam még kettőt. A haltartó alján lévő lyukon nem ment ki egy sem. A három halam volt 5 deka, amit odaadtam egy sporttársnak csalihalként (utána már nem fogtam halat). Mennek Görbeházára. Ott a Hortobágyra. Van Nekik kárászuk, de az nem jó. Azt nem eszi a törpe. Az alkarján mutatta mekkora törpéket fognak a keszeg szelettel. Olyan 30-35 centisek. Hát az nem semmi, és nem is nagyon hiszem, hogy tömegesen akkora törpéket lehet fogni. Bár ívási időszakban gyülekezhetnek. Attila végül 8 halat fogott, ami 36 dekának bizonyult.  Jut eszembe. Átnéztem a Sanyi helyére. A víz alján látszottak Sanyi gombócai. 2-3 dekás halacskák úszkáltak felette. Egy törpét is láttam ott úszkálni. A nagy feje miatt ismertem rá. Olyan ügyeske voltam, hogy 3 kapást is kicsikartam, de annak ellenére, hogy kettő is megakadt, mind kettő leperdült. Az említett 3 apróságom, visszamenve, az etetett helyünkön fogtam. -.appa. 

06.22.-i történet

A járt utat, járatlanért el ne hagyj elv alapján döntöttünk a Balázs-ér mellett. Kicsivel korábban mentünk, mint szombaton. Egy lélek se volt kinn. Jó! A madarak csirimpoltak. A békák időnként nagy kuruttyolásba kezdtek. Attila mondta is: a békák megint láttak valamit. Ő megszerelt, és kezdte a halfogást. Az első úsztatásomra akasztottam egy e.kárászt, ami lemaradt. A továbbiakban sokáig kapásom sem volt. Mutatta Attila milyen mélységben horgászik. Kb. ugyan olyanon voltam. A kirívó különbséget, a csaliként feltett csontik száma mutatta. Ő egy szemmel. Én 3 szemmel horgásztam. Átálltam kettőre. A 12-es horgon az egy csonti elég furi lenne. A mélységgel is variáltam. Több kapásom lett, de halat nem fogtam. Attila jót nevetett, mert rendre azt mondtam: nem akadt meg a kis keszegem. Tényleg fogtam, féldekás körüli keszeget. Ötletelgettem összevissza. Volt olyan, hogy perceken át fogtam a halat. Aztán szünet. Attilának elmaradt egy ólma. Adtam Neki egyet. Innentől alig fogott halat. Ezt meg is említette. Most, hogy jobb az úszó kisúlyozása, alig fogok halat. Azt javasoltam, egy centivel húzza lejjebb az úszót. Ez által elmozdul a fenéktől a csali. Kábé ennyivel került lejjebb, gondolatom szerint a csalija. Nem sokára mondta: apa, tényleg jobban fogom a halat. Közben kibeszéltük, hogy szombatonként több halat fogtunk, mint vasárnap. Azzal magyaráztam, hogy visszaengedjük a sok halat, és ebből okulnak. Vélem, ennek a centinkénti mélység állításnak is ez az oka. Az Én nagy horgom sem díjazták. Öt halam maradt le a megakasztás után. Ebből négy e.kárász volt. De, Attilának a 14-es horogról is maradtak le halai. A mérlegelés elméletünkre cáfolt. Több halat fogtunk, mint szombaton. Én 38 halat fogtam, 2,16 kg súlyban. Attila 39 halat fogott, ami 1,97 kg-nak bizonyult. Még az elmélet igazolásához hozzátartozik, hogy tegnap beszéltem Karcsival. Horgászott hétfőn. 40 halat fogott. Sok volt benne a tenyérnyi. Az aprajából vitt haza a tyúknak. Kedden kevesebb halat fogott, de ami érdekes, sokkal kisebbek voltak. Azt hiszem, ez is azt igazolja, amit fennebb írtam. A visszaengedett halak óvatosabbak.  -.appa. 

 06.21.

A sikeres növény kiszedés után, már csak a növényekbe akadt horgot kellett kiszabadítani. Valami vadrózsa csemete lehetett, mert szurkált is. Arról nem beszélve, hogy próbálta megőrizni a zsinórt, az ólmot és a horgot. Nem először járok így, az elhajított szerelékkel. Megérdemlem. A helyett, hogy szétnéznék magam körül, ahol vagyok, elhajítom a szereléket. Utána bosszankodom, hogy molyoválnom kell a gazban. Pedig ezek miatt a bosszúságok miatt, akasztottam valami magasabb növénybe, és nem kellett az aljnövényzetben matatnom. Most nem így tettem. Késő bánat, eb gondolat, - tartja a mondás. De, horgásszunk tovább. Volt még egy eset. Megakasztottam valami jószágot. Megindult keresztbe lefelé, és a vízi növényzet alá. Hiába mondtam, - állj meg hékás! Esze ágában sem volt. Keményen ellentartottam, minek hatására kipattant a horog. Olyan szerencsém volt, hogy nem lett gubanc. Két óra öt percet horgásztam. Ez alatt, összejött 42 hal, ami 2,25 kg volt. Attila is gubancolt néhányszor, de szorgalmasan fogta a halakat. 28 halat mérlegeltünk Neki, ami 1,5 kg volt. Mérlegeléskor kerestük a törpét, amit fogott. Nem találtuk. Valami kvantum alagúton meglépett. Másnap a haltartó tüzetes átvizsgálásakor jöttem rá, hogy az esethez semmi köze a kvantum világnak. Jókora lyuk volt a haltartó utolsó karikájánál. Nem tudjuk, hogy kis kárászok nem szöktek e meg. Elővettem egy varró tűt, amibe fonott zsinórt fűztem, és a lyukat bevarrtam. Emlékszem, hogy egyszer kiemeléskor megakadt a haltartó. Nem erőltettem, visszaengedtem, és beljebb nyomtam. Ez után kiemeltem. Nagyjából megnéztem, de nem láttam meg a lyukat. Tanulság. Időnként, okával át kell vizsgálni a haltartók állapotát.

El felejtettem írni. Reggel lementem, hogy feltöltöm a krumplit. Ez mondjuk kevésbé sem érdekes. Jött Lajos az úton, és megállt beszélgetni. Azt mondta, nem megy az erőmű alatt semmi. Laci (nem a kis kínais) naponta hívja. Valamelyik éjjel kinn maradt fél kettőig. Akkor sem volt semmi. Mondtam Neki a 10 harcsa esetét. Hát nem teljesen úgy volt az, - mondta. Szemtanúja voltam az esetnek. Én meséltem Sanyinak. Igazából 12 harcsa volt. A szemtanú története szerint, az illető egy álltó helyében fogott 10 harcsát. A 11.-nél felhúzták a macskát, és úgy fárasztották. Egy idő múlva visszajöttek. Beállt a helyre, és hamarosan fogott egy harcsát. Valóban két órát horgászott. A csónak nem egyszerű csónak volt. Tényleg a csónak orrán állt. Azt mondja Lajos, ha bemennek a fia csónakjával, Ő mind a két hablécben kapaszkodik. Ez a fickó, a csónak elején állt. Azt mondták, pergető bajnok az illető. Akkor érthető, miért fogott annyi halat. Több radaros rendszerrel dolgoznak. Felmérik hol találhatóak a harcsák, és kiszedik őket onnan. Részemről nem tartom sportszerűnek az ilyen jellegű horgászatot. Vannak ilyen pergető túrák. Egy alkalomra 80 ezer forintot kell fizetni. Ebben benne van, hogy bemutatja a túravezető, hogyan kell használni a felszerelést. Adja a felszerelést, és a műcsalikat. Természetesen a horgászat idejére. Szerveznek ilyet a Tisza-tóra, a Balatonra, sőt még Szabolcsveresmartra is. -.appa. 

Tudjátok, hogy hébe-hóba néhány ember versét szívesen olvasgatom a Poeton. Ezen személyek egyike az Én amerikai költő barátom. John Bordás néven megtaláljátok a Poet felületén. Olvasgassátok. Szeretetet és pozitív energiát sugároznak írásai, hozzászólásai. Ha, Engem kérdezne valaki. Azt mondanám. Megátalkodottan hisz az emberi jóságban. Hirdeti, hogy ennyi szeretett. Ennyi fény sosem volt a világban, mint most. Tévedésbe ne essetek. Én nem drukkolok ellene. Legyen igaza. De, Én ebben nem hiszek. Ezért azt mondom, hogy Jánost, ettől a téveszméjétől nem lehet eltántorítani. Az sem lehetetlen, hogy Én látom rosszul, túlságosan borúsan a dolgokat. Abból indulok ki, hogy ennyi ember sosem élt a Földön. Ennek egyenes következménye, hogy emberek sokasága tevékenykedik azon, hogy akaratát rákényszerítse a többi emberre. Így egyre több aljasság és gonoszság van a világban. Hosszan ellevelezgetünk ezen. Nos, így történt ez a „Világosodik” című versénél is. Az alábbiakat írtam:

Kedves János!   

Ami fényről beszélhetünk, az a Te örök optimizmusod. Ezt a nagy változást, csak vizionálod. Gondolj Ady: „Isten balján” című versére. Pilinszky istenelhagyatottságára. Aztán itt van Áprily Lajos verse.

Messiás nélkül

Most ős-idő van: átok, háború,

itt az ótestamentum szele fú.

De lelkünkben nem ég próféta-jel

Elpusztulunk. És Krisztus nem jön el.

Mondhatunk bármit, sem a világban, sem a lelkekben nincs prófétai jel. Most kínálják Nekünk az ezotériát. Nyaljuk be, és örvendjünk az új világnak. Nincs új világ! Mindég ugyanaz a hatalom akarata, és célja. És keresztül is viszi. Putyin cirkáló rakétával fenyegetőzik. Nálatok is egy eszelős került hatalomra. Milyen fényről beszélünk? Az a gyorsvonat fénye, ami elgázol Minket. Az embert mindég is szellemi, és lelki sötétségben kellett tartani. Akkor jól lehet irányítani Őket. Ne együnk a tudás fájáról! De valamivel mindég etetnek Minket. Most, - jön a fény az újvilág. Annyit még, hogy a fény, és az árnyék együtt járnak. Ha semmi sincs az útjában, akkor már semmi sincs, csak a fotonok áradata. A Föld nem a béke miatt lett megalkotva. A Bibliából kiderül, hogy a gyilkos ösztönök kiélése a cél. Három D-ben játszanak Velünk. Amíg az erőszakosság megjelenítése miatt, ki nem kapcsolják a Web helyet. Lehetne ezt sokáig boncolgatni, de nincs semmiféle jel. És válasz sincs, hiába kérdezel. -.appa. 

• Hát nem szebbnél szebb gondolat, az biztos. Az idő sem látszék állni. Így aztán elengedem a szabadság költőjét, szabadságra. Füstbe mentek a tervek. Egy erősen fasizálódó diktatúrában ne ábrándozzunk. Mint tudjuk az, az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz. Ne merengjünk ezen tovább. Hát akkor min?
• Erről, arról lesz szó. Ha már eddig verseltem, akkor elsőre Papp Viola, Tiszavasvári költőnő verse jut eszembe. Miért pont Ő? Szeretem a verseit. A Poet-on elérhető összes versét elolvastam. Mindenkinek ajánlom. Másrészt, az időjárás is erre predesztinál. Olvassátok.

Búcsú-dalt dúdol itt a még,
több apró titkot rejteget.
Tudja, hogy nem sok már a nyár,
sóhajt, lebont pár réteget.

• Egy másik kedves költőnő, Ludmanné Papp Ilona verse megjelent a Poet-on. Az Ő verseit is érdemes olvasgatni. Nádudvaron él, és tevékenykedik. Vezeti a Kincseházat. A következőt írtam, a vers alá: Éppen tegnap hiányoltalak. Örülök, hogy színre léptél. Ne légy csalódott. A csalódás egy illúzió, ami abból adóik, hogy az ember várja a jövőt. Várja, és bízik benne. Abban bízik, hogy jobb lesz. Erre terelgetik a figyelmet, a királyok, a politikusok. Az ember szívesen elhiszi, hogy sorsa jobbra fordul. De, nem! Ezt tudják azok is, akik ígérgetik, és Mi is tudjuk. De, másképpen állunk a világhoz, ha úgy fogjuk fel, hogy ezt a kis időt kell még kibírni. Amiről aztán kiderül, hogy addig tart, amíg élünk. Ami vigaszunk lehet, - ha egyáltalán vigasz? Akik hitegetnek Minket, azok sem érzik jól maguk. Hiányérzetük van. Még többet akarnak. Amit majd, Tőlünk vesznek el. Ezért lesz Nekünk egyre, és egyre rosszabb. Ilyen egyszerű ez. Nem fogom Istenre a történéseket. Anyám, azt mondta: ezt érdemejjük kisfiam! Feltettél versedben, egy kérdést.

„begyógyul-e szerzett sebünk?”

Két sorral válaszoltam meg.

Be bizony, ha már nem leszünk.

Addig egyre többet szerzünk.   

• És íme, a büszkeségünk. A környezetvédelem Csimborasszója. A palackok újra hasznosítása. Az üveget összetörik. De tegyük fel, a vegyes színű üvegtörmeléket megveszik külhoni üveggyárak. Az összenyomott fém dobozok, mire jók? Olcsóbb újat gyártani, mint feldolgozni. A műanyag palackoknál ugyan ez a helyzet. Azt olvastam. Jelenleg, országszerte 4300 helyszínen érhető el a visszaváltási lehetőség. Ezek közül 1500 manuális visszaváltó pontként üzemel. Nem gondoltam, hogy ilyen sok van. Most jön a meglepetés. A visszaváltó masina meghibásodása esetén kézi visszaváltásról kell gondoskodni. Emlékszem egy esetre mikor két napig nem működött a visszaváltás, és nem volt manuális visszaváltás. Nem is lett volna értelme. Belső forrásból tudom. Kimaradt egy járat, ami szállítja a temérdek palackot. Tele volt a raktár. Hová tették volna? – manuálisan a visszaváltott göngyöleget. -.appa. 

06.21.

Az időjárás úgy döntött nem lesz enyhülés, hanem folytatja a jól bevált felmelegedést. Ilyenkor úgy megyünk ki, hogy négy óra körül kezdődjön a horgászat. Sajnos nem jól választottuk meg a helyet. Nem halfogás szempontjából. Az rendben volt. Azt nem néztük meg, hogy a fasorban luk van. Ez bizony nagy hiba. Nem folyamatos az árnyék. Gyakorta vetődik Ránk a fény. Persze, a szalmakalap véd, de sokkal jobb lenne végig árnyékban üldögélni. Még a néha meginduló szél sem hűsít, inkább melegnek tűnik. Így jártunk. A kocsival, a tábla szélén az árnyékban álltunk le. Egyrészt végig árnyékban lesz a kocsi. Másrészt, a kipakolás is árnyékban történik. Kellemes ez a része a dolognak. Még a hűvös kocsiban írjuk az x-et, a fogásiba. Meglepődtünk. Gyuszi horgászott csak. Tegnap előtt fogott két pontyot. Tegnap egyet. Akasztott egy másikat is, de az szóba se állt vele. Mondta maradjunk. Nem sokára megy haza. Jön Vera érte, mert csak a csontik etetéséhez jött halat fogni. Nem maradtunk, de jól is jártunk. Hallottuk, amikor mondta a telefonba. Egy óra telt el az óta, mikor mondtad, hogy félóra múlva itt vagy. Attila, szokása szerint megint hamarabb kezdte a halfogást. Én újítottam a szereléken. Fix, 1,5 grammos úszóval horgásztam. Ezen a szerelékemen 12-es horog van. Úgy voltam vele, legalább nem jön annyi apróság. Ez végül is bejött. Összesen két keszeget fogtam. Attila a 14-es horgával több keszeget fogott. Egy hete nem voltunk ezen a helyen. Rengeteg vízinövényt fogtunk a horgászat során. Kétszer kellett szákolnom, annyi hínár akadt a horogra. Nem akartam úgy járni, mint a múltkor. Elszakadt a növény, és akkor hatalmas gubancom lett. Nagy segítséget jelentett, a sűrűszemű szák fej. Azért egy kisebb gubancom csak volt, egy rossz bevágás után. A csúszóra szerelt veglerek esetén jóval nagyobb a gubanc esélye. Attila előtt volt egy káka levél bedőlve. Ha, egyáltalán levélnek nevezik ezt a hengeres valamit. Na, ezt sikerült megfognom. Szerencsémre a legvégére tekeredett az előkém. Egész könnyen leszakadt az a száraz levél darab. Volt még egy eset, amikor a hínár csomót nem függőlegesen húztam. Gondoltam magam elé húzom, aztán megszákolom. A horog kipattant, és a Tőlem balra lévő, idei megtelepedésű nád levelét megfogtam vele. Természetes, hogy a belső oldalit. Jött a 3 méteres száknyél. A nagy buzogányt ki tudtam annyira húzni, hogy megfoghassam. Letettem a botot a földre, és húztam magam felé a növényt. Sikerült is kihúznom. A horgot (botor módon) ledobtam a bot mellé, és a jókora növényt a partra emeltem. Kitelepítettem a fasor szélére. -.appa. 

Most szárazság volt, így nem okozott gondot a kocsival történő bemenetel. Egyébként, ha esik, akkor már a halastó bejárótól gond van a közlekedéssel. A fekete réti föld feladja a leckét. Elértem a magaslest, minden gond nélkül. Csak bejárót a víz felé nem leltem. Elindultam folyásirányba. Megláttam, hogy van egy bejáratféle rés. Le kellett hajolni. Ahogy így búvok be, látom, a két roller fához van támasztva. A kishölgy ült egy széken. A fiatalember már bedobott egy úszós szereléket. Evett éppen. Fölfelé dobta be a szereléket. Mondta a múltkor ott szakította el a nagy hal a szerlékét. Megakasztotta, és meg sem tudta emelni a botot. Ment a túlparti nádas felé. Beszélgetés közben fogott négy törpeharcsát. Muszáj lesz etetni, - mondta. Ha megjönnek a kárászok, meg a keszegek, akkor a törpék eltűnnek. Kilátásba helyezte, hogy beveti a három méteres botot is, csak úgy maga elé. Azon is jól szoktak jönni a kárászok. Az elhatározást tett követte. Megszerelte a hármast, amivel hamarosan fogott egy törpét. Fenyegetését beváltotta, és megkeverte az etetőanyagot. Tényleg kapás szünet lett. Reméltem, hogy az etetőanyag nem vitte el a halakat. Hamarosan megjött az első keszeg. Na! – itt vannak a keszegek. Igaz, azt megint törpe követte. A hármassal viszont egy kárászt fogott. Érdeklődtem, - több, kialakított helyről hallottam. Mutatták, hogy az ösvényen, a rollerektől balra induljak, mikor bejöttem. Két helyet találtam. Ezeknél persze igazítani kell a part szélen. Ettől mindkettő jó helynek tűnik. Ötlött fel bennem,- fogok Én idejönni?  Az hagyján, hogy hűvös van. De van szúnyog, és kullancs is. Mondta a fiatalember, hogy mióta itt vannak egy már mászott a lábán. Megmutatta, a múltkor honnan vette ki a kullancsot. Egyfolytában járt pedig, a két bot között. Visszadobta a halat, megigazította a csalit, esetenként friss gilisztát rakott fel. Ennyi Nekem elég is volt. Megfordultam, és indultam. A hídnál már horgászott a fiatalember. Egyik bot, folyással szemben volt bedobva, a másik lefelé. Így a híd mindkét oldalán horgászott. Csodálkozás érződött a hangjából, hogy eddig kapása sem volt. Itt süllőket fogtak, a barátaival. Neki elment egy négyes csukája. Az út sáros volt. Így a halőr háznál parkoltak. Ő mondta nem kell szákot hozni. Nincsenek itt olyan nagy halak. Egyszer-csak meggörbült a bot, majd egyből hajtotta a víz felé a spiccet. Nem lett meg. Elvágta a zsinórt. Mondom: a kopoltyú fedéllel. Nem! Úgy történt, hogy a zsinórral akartam kiemelni. A csuka, ahogy beszívta a kishalat, ki is fújta a kopoltyún. Úgy gondolta, a fonott bírja majd a hal súlyát. Lehasalt a hídra, és tekerte a zsinórt a karjára. Emelte a halat. Az vergődött, és a fogával elvágta a zsinórt. Hát annyi biztos, hogy nem volt szerencséje.  Megnéztem még Karcsi kedvenc helyét. Közel hozzá van egy másik hely. Ami ígéretes. Még lejjebb van a halastó kifolyója. Bizonyára ott is van kialakított hely, de oda, a sűrű növényzeten át, már nem mentem be. -.appa.

E gyalázatos korba zárva

sem lenne tán szükség hazugságra.

Az embereknek,

(talán) megvan még, a jó iránti vágya.

De a bolton,

mi a jó cselekedetek tárháza.

Ott fityeg a tábla.

Közlemény!

Határozatlan ideig zárva.

-’24.05.30.           -.appa.

A harcsa hegyek bejegyzésnél, a következő lemaradt. Egyszerűen elfelejtettem, hogy egyik ismerősöm vasárnap délután kiment az erőmű alá szétnézni. Azt mondja: Gyuszi hihetetlen mennyiségű harcsa lehet ott. Fogtak a partról is, de egy fickó állt a csónak orrában, és ott álltóhelyében, két óra alatt 10 darab, olyan két-három kilós harcsát fogott. Mind visszaengedte. Belegondoltam. Ez azt jelenti, hogy 12 percenként fogott egy harcsát. Gondolom a csónakos horgászati tilalom határán belül tevékenykedett. Ez után jön a:

A felderítés (1)

Az úgy vót, hogy péntek a felderítés napja. Az a baj, hogy úgy elszamuklálom az időt, hogy az valami csuda. Mindegy, a környéket fogom felderíteni. Úgy is lett. Egyből indultam is az őrházira, míg valami megint eszembe nem jut. Meglepődtem. A víz tiszta, és erősen folyt. A partra sok nád, és egyéb vízinövény volt kirakva. Ezt egy elevátorszerű masina rakja ki. A műtárgyról markolóval szedik le, és a parton elhelyezik. A markoló kezelője nem lehetett a hivatása magaslatán, mert a műtárgyon látszott, hogy párszor a betonba harapott a markoló. Ennek ellentmondani látszik, hogy a közelben jó kis horgászhelyet alakított ki. Kis placc, ahová 4 lépcsőn lehet lemenni. Valószínű motorcsónakkal megkavarták a vizet. Kevesebb a vízinövény, mint tavasszal.  Bementem, a nagy növényzeten keresztül. Ahol tavasszal horgásztam, a kis akác csurján, árnyékot adó kis fává cseperedett. Tervbe vettem, hogy meghorgászom ezt a helyet. Most megyek, és megnézem a Hortobágy csatornát. A Keleti hídja felé, egy szürke autó ment. A hídon átmenve megállt. Én is megálltam. Kérdezte a fiatalember : a stégre jött? Nem. A Hortobágyot akarom megnézni. Kiderült Ő is odamegy, csak itt fog néhány küszt. Süllőket, vagy csukát akar fogni. Lement egy spicc bottal és egy vedérrel. Utána mentem. Ott úsztatgatott a kavargó vízben. Kérdeztem: nem etetsz? Nem kell. Azt a pár küszt hamar meglehet fogni. A vedret a csali halaknak hoztam. Annyit mondtam: nem látni kis hal mozgást. Az igaz, - mondta. Öt perc után felajánlottam, hozok egy marék etetőanyagot. Köszönte. Nem szükséges. Újabb öt perc múlva felmentem a töltésre, és hoztam egy kis etetőanyagot. 2-3 perc múlva megjöttek a küszök, és hamarosan fogott is. Egyszer lement, cirka 1 méter mélységre. Fogott egy tenyérnyi karikakeszeget. A hídon elment ülő rollerrel egy fiatalember és egy álló rolleren egy kis hölgy. Elbúcsúztam a sporitól, és mentem felderíteni, a hortobágyit. Karcsi instrukcióinak megfelelően áthajtottam a hídon. Balra fordultam a földúton, és egy egészen jó, füves úton kellett mennem a magaslesig. Két helyen elég nagy gödör van, nagyon vastag keréknyommal. Ez nem terepjáró, hanem traktor nyom. -.appa,

Vannak e véletlenek?

De még mennyire!

Csak nem erőltetik magukat senkire.

Hát, nem lehet panaszom a sorsra.

Megvolt benne a szándék. 

Csak mire sorra kerültem volna,

elfogyott az ajándék.

Hová lett, az a tengernyi csoda?

Nem maradt, csak zsebpiszoknyi morzsa.

Komolyan, - ezt tegyem ki a polcra?

Végkövetkeztetés:

Ez a világ, nem az Én világom.

Hiszitek, vagy nem. Tán nem is bánom.

Valahogy, már a sört se kívánom.

-’24.11.14.                     -.appa.