07.13.

Az említett gubancon kívül, később még madarásztam is. A fán kötött ki a horog. Egy 15 dekás körüli kárászt akartam kiemelni. Kipattant a horog, és a felettem lévő jegenyén kötött ki. Szerencsémre nem tekeredett fel az ágra. Húztam magam felé. Mikor a horog kitépődött a levélből, akkor a két egymás mellé csíptetett ólom eltrafálta a jobb mutató ujjam első ízületét, ami elég fájdalmasan érintett. Másik kalandom egy elakadás volt. Görbült a bot. A furcsa úszós fiú egyből érdeklődött: hal? Mondtam: nem! Akadó. Felálltam, és amennyire tudtam benyújtottam a spiccet a víz felé. Erre az akadó megmozdult. Szép óvatosan húztam magam felé. A rugalmas bot emelte. A sodrás nyomta folyás irányba. Ahogy megszabadult a sok iszaptól akkor végre megszákoltam. Egy tenyérnyi széles, kb. 30 centi hosszúságú nyárfakéreg volt. A sok fogott hal. Az említett tortúra megviselte az előkémet. Eléggé megpödrődött. Mellé, egy kis sörét ólom is lerepült. Nem foglalkoztam vele. Reménykedtem benne, hogy ezt a horgászatot még kibírja. Úgy is lett. A faragott úszós fiú érdeklődött. Régen horgászik? Mondtam, hogy régen. Meg is látszik, - válaszolta. Érdeklődött, - mester nem tanítana meg horgászni? Elmondtam Nekik, mi nem jó a szerelékükben. Aztán azt is elmondtam, hogy ahogy etetnek az nem jó módszer. Egyszer az egyikük biciklire pattant és elment. Kábé öt perc múlva megjött. Az érdeklődő fiatal azonnal leszedte a kis cső kukorica csuhéját. A 10-12 centis csövecskét kettétörte, és a vízbe dobta, ami természetesen gyorsan elúszott előttünk. Kis idő múlva, a másik horgászó spori megtisztította a maradék 3 csövet. Háromfelé törte őket, és a vízbe dobálta azokat. Gyorsan elsuhant előttünk. Mondtam Nekik, az etetés lényege, hogy odacsalja, és ott tartsa a halakat. Több mindent elmondtam a spiccbotos horgászattal kapcsolatban. Nem tudom mennyit jegyeztek meg belőle. Elkezdtük Attilával mérlegelni a halat. Mondtam, nyugodtan horgásszanak a helyünkön. Eddig is odaengedték a szereléket. Mi, a túlparti növényes előtt horgásztunk. Oda is etettem.  Van még Nekik mit tanulni. Fogásaink a következőképpen alakultak. Attila 38 hala, 2,03 kg volt. Én 67 halat fogtam, ami 3,09 kg volt. Mindkettőnknek ugrált vissza hala, ahogy a partra leesett. Az egyiket nem is bántam. Csökkentette volna az átlagsúlyt. Összességében nem gondoltam, hogy megfogjuk az öt kilót.  A keszegeket visszaengedtük. A kárászoknak örültek a fiúk. Hát még az jutott eszembe. Attila többször is kérdezte. Miért fogunk szombaton több halat, mint vasárnap. Most is úgy lett. Szombaton fogtunk 108 darab halat, 5,16 kilónyi súlyban.  Vasárnap 105 halat fogtunk, ami 5,12 kg lett. Nézzük, hogy jött ki ez az eredmény. Én sokkal kevesebb halat fogtam, mint szombaton. Akkor 79 halam volt, 3,75 kg. Vasárnap, csak 67 halat fogtam. Szombaton Attila sokkal kevesebbet horgászott, mint Én. Ha, azt a kiesett időt Attila horgászattal töltötte volna, akkor megint sokkal több halunk lett volna. Igazából nem tudok rá magyarázatot. Eddig azt mondtam, attól van, hogy sok halat visszaengedünk. De szombaton, a keszegek kivételével mindent vittünk. Zsuzsinak kell halászléhez alap lébe. Én ropit akarok sütni. Most nem mesélhették el kis társaiknak, hogy vigyázzanak. Na! – erre varrjak valahogy gombot?  -.appa. 

07.13.

Hamarabb indultunk, mint máskor. Ahogy Nyugat felé fordultunk, látszott, hogy beborult az ég. Reménykedtem azért, az időjárás nem teszi meg azt a csúfságot, hogy esőket zúdít a nyakunkba. Senki sem horgászott. Attila azt mondta, menjünk oda, ahol tegnap horgásztunk. Oda is hordtuk a motyót, a 36-os út mentén, a 3-as, 4-es jegenye közé. Etetőanyagunk nem sok maradt szombatról. Pellet meg egyáltalán nem volt. Azt a maréknyi maradékot még tegnap beleborítottam az etetőanyagba. Olyan két összmaroknyi az egész. Beosztom. Nem keverek újat. Az előkészített, teli doboz pellet a garázsban maradt. Attila megint fogta a halakat, mire Én is horgászni kezdtem. Visszamentem az átfolyóig, és vizet hoztam. A vízállás jóval magasabb volt, mint tegnap. Lehajolva is tudtam vizet meríteni. Gyorsabban is folyt a víz. A horgász helyen is látszott, hogy a süllőhínár nincs ott ahol tegnap. Elszántam magam a horgászatra. Tenném fel a szereléket. Kiderült, hogy a szerelékek a kocsiban vannak. Beraktam a haltartót a vízbe, mert Attila két bodorkával indított. Elhoztam a létrát, amin a szerelék van. Hamarosan fogtam egy bodrit Én is. Egyből haltartóba tettem. Jól saccoltam. Sok keszeget fogtunk. Én olyanokat is, amik egy deka alattiak voltak. De jött karika és bagolykeszeg is. Én három, Attila két jászkeszeget fogott. Természetesen fogtunk hínárt is. Attilának megszákoltam egy ötkilónyit. Cirka fele leszakadt a szákolás közben, de nem pattant ki belőle a horog, így nem lett gubanc. Hallal együtt is szákoltam növényt, Attilának. Magamnak egy jobb kárászt szákoltam az elején. Olyan 25 dekás lehetett. Míg Én tartottam a halat, Attila becsavarta a szák fejet a nyélre. Sikerült úgy tartanom a halat, hogy fél oldalra fordulva a feje kinn volt a vízből. Meglepődtem, hogy fordítva működtette a kopoltyúját. A tátogás ütemére vizet préselt ki a száján. Úgy, mint a lövőhalak teszik, csak ez olyan 4-5 centire ment. Attila a fenéken bukdácsoltatta a csali. Én kicsivel a fenék felett sodortattam. Talán ezért fogtam több keszeget. Most megtapogattam az etetőanyagban lévő búzát. Tényleg puha volt. Csaliztam is vele, és fogtam vele e.kárászokat. Visszaálltam a csontival történő horgászatra. Sok üres bevágásunk volt. Ezt az apró bodrikra fogtam. Jött két fiatal cigánygyerek. Érdeklődtek. Nem sokára visszajött Velük három másik. Kettő horgászott közülük. Mondták, hogy kis törpéket fogtak. Először alattunk horgásztak, majd átköltöztek felénk. A faragott hungarocell úszós fiú fogott egy kárászt is. Több gubancunk is volt. Egyszer Attila nem vette észre, hogy összeakadtunk, és egyből dobta is vissza a cájgot. Hatalmas gubanc lett belőle. Kellett neki vagy öt perc, amíg kibontottam. -.appa.

07.12.

Korán indultunk Debrecenből. Mondhatni szép idő volt. Mivel az autópályát megint javítják, ezért a hagyományos úton jöttünk. Ötödik éve javítják ugyan azt a szakaszt. Debrecen, és a hajdúnánási felhajtó között. Miközben a két, meg háromjegyű utak lerohadnak. Nyilván az unió autópályára ad pénzt. Ez biztos üzlet. Ez a pénz legálisan elvihető. Másrészt az autópálya Budapestig blokkolva van. Bármikor lezárható. Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen felől és Budapest megközelíthetetlen. Ennyi kesergő után elmondom, hogy az ósdi útvonalon hamar elértük Böszörményt. Bementünk Kornélhoz csontiért. Így aztán a sok bábot tartalmazó készletet nem mászattam ki. Beborítottam egy zacskóba, amiből bekerültek a frissen kevert etetőanyagba. Délelőtt megszereltem a könnyű vegleres szereléket. A kicsit borongós délelőtt után kezdett komolyabban beborulni. A kabaré után (14:30) elkezdtünk készülődni. Mindent összeszedni. Ne maradjon semmi sem itthon.  Bepakoltunk a kocsiba. Visszamentem a lakásba. Az erkélyen maradt a nagy kék nejlon zsák. Ezt még péntek délelőtt mostam el. Kiderült, hogy a sok víz a kocsi hátuljában nem a múltkori szakadó eső miatt van. Attila feltöltött egy folyékony szappanos tasakot vízzel. Jó lesz, amikor madár ürüléket kell lemosni a kocsiról. Az ötlet nem rossz, csakhogy a tasakzáró része nem frankó. A vizet kiengedi. Így, egy félzacskónyi, szappanos víz szétfolyt a csomagtartóban. Mikor már mindent bepakoltunk, akkor csörgetett be, - fenn maradt a bócerkás, amiben a szerelékek vannak. Sikeresen elindultunk. Mikor a 36-oson kifordultunk Polgár irányába, akkor csúnya fekete felhőket láttunk, a nyugati égbolton. Még a napsütés is megszűnt. A derékszögnél nem volt senki. Felmentünk a halastó melletti parkolóba. Megnéztük a harmadik, negyedik fa közötti részt. Most a parti gazt nem vágtam le. Nem régen kaszáltak. A 25-30 centis akácia nem zavart. Kipakoltunk. Attila nem szerelte meg a botját. Várt, hogy mivé alakul az idő. Egyre jobban dörgött az ég. Én fogdostam a halakat. Sok volt benne a keszeg. Megjött az eső is. Mikor buborékosra váltott, Attila vitte a székét, és az Enyémet is a kocsiba. Én még úsztatgattam. Közben elállt az eső. A halak szépen ettek. Folyamatosan etettem a Karcsi által adott pellettel, és az új gyúrású etetőanyaggal. Ez a Karcsiféle beáztatott etetőanyag. Azt mondta, megpuhul a búza. Meg nem néztem, tényleg puhább e. Szokásomhoz híven fekete földet kevertem bele. Azt tapasztaltam, a nagyon tiszta vízben, a világos színű etetőanyag riasztja a halakat. Meglepően sok keszeget fogtunk. Ennek oka az lehetett, hogy ízesítő aromaként baracklekvárt használtam. A tetején volt egy kis penész. Azt ledobtam. A megfolyósodott lekvár aromaként tökéletesen működött. Jobb volt, mint vártam. Az eddigi horgászatokon, kellemes, citrom illatú etetőanyagot készítettem. A keszegek mellett két törpét is fogtam. (Attila is fogott egyet). A nagy eső után megszerelte a botját, és horgászni kezdett. Nekem ekkor már cirka 15 halam lehetett. Folyamatosan etettem, és mondhatjuk folyamatosan fogtuk a halakat is. Attila az aljazaton bukdácsolva vezette a csaliját. Sok vízinövényt szedegettünk ki. Én egy, még zöldleveles jegenye ágat fogtam. Megszákoltam. Attilának is szákoltam, egy jókora hínár csomót. Ha elszakad a növény, kipattan a horog, és jókora gubanc alakul ki. Ugyan ez van, ha a halból pattan ki. Sokat gubancoltam, a 60 centis víz miatt, amikor lendületesebben vágtam be. A végére sikerült valamelyest úgy beállítani a három részre osztott ólmozást, hogy kevesebb gubanc alakult ki. Hozzátartozik még a történethez, hogy közben, időnként visszalátogatott az eső. Egyszer a buborékos is. Később, szépen kisütött a nap, és megszárította a dzsekijeinket. Félhét körül úgy döntöttünk, hogy ideje abbahagyni. Bepakoltunk a kocsiba, és mérlegelni kezdtünk. Attila fogása 29 darab halból állt, és 1,41 kg-nak bizonyult. Én 79 darab halat zsákmányoltam. A mérleg, 3,75 kg-ot mutatott. Azt gondolom, elégedettek lehetünk. -.appa.

Egyértelmű, hogy elérhető lett volna ez a táv, amit horgásztunk hármas bottal is. Mégiscsak jobb választás volt a négyes. Hosszabban le lehetett ereszteni – sodortatni - az etetés alatti részre a csalit. Elég hosszú időnek tűnt, de végül csak megjöttek a halak. Foglalkoztat a gondolat, hogy a jegyzőkönyvírást, azzal kellene nyitni, mikor került bedobásra a felcsalizott horog. Mikor fogtuk az első halat? Ebben az esetben, az első megakasztott halam rögtön beugrott a növényesbe, és ott is maradt. Többször jártunk így, de ez sajnos benne van a pakliban. Közben megjött Gyuszi. A 36-ossal párhuzamosan telepedett le. Egyszer kiabált, hogy kér pár csontit. Vettek délelőtt, de a felesége kocsijában maradt, és elment dolgozni. Vitte magával a csontikat is. Biztos jól érzik magukat a jó meleg csomagtartóban.  Odamentem hozzá. Mikor meglátta, hogy mennyi csontink van, azt mondta – ha ennyi van, ne adj! Csak ott hagytam négyet. Az történt, hogy indulás előtt megnéztem Én, mennyi csonti van a dobozban. Két doboz is van, de sok bennük a báb. Keveselltem, ami egy dobozban van, ezért a másik dobozból áttettem egy csipetnyit. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, a dobozt betettem a hűtőbe. A vízparton azonosultam a ténnyel, hogy azt a dobozt hoztam el, amiből egy csipet csontit kiszedtem. Vagyis még kevesebb csonti lett, mint amennyit kevésnek találtam. Aztán a végére kiderült, adhattam volna többet is. Nem ettek annyira a halak, mint vártam. Gyuszi előttünk elment kábé félórával. Azt mondta a csontit sem ették jobban, mint a gilisztát. Mindég mondom, hogy Karcsi minden esetben gilisztával horgászik. Igaz Neki ki van fejlesztve, az öt grammos, csúszó úszós fenekező horgászat. Gyuszi ugyancsak fogadkozott távozásakor, hogy otthon megbosszulja a halakon ezt a mai csúfos horgászatot. Ez a feszültség oldása céljából elfogyasztott pálinkát és sört jelentett. Lelki beállítottságából kifolyólag, nagy kudarcként éli meg, ha csak egy két kiló halat fog. Nem sokára elmentek a szomszédok is. Annyi még hozzátartozik a sztorihoz, hogy több hullámban is kaptunk esőt. Néhányszor fel kellett tenni a kapucnit. Szerencsénkre szélcsendes időt adott az időjárás felelős. Fogásaink a következőképpen alakultak. Attila 9 e.kárásza 37 dekának bizonyult. Én 26-ot fogtam, 1,38 kg. Hosszasan pucoltam, hisz kiszedtem az ivartermékeket is. Szándékom szerint halkrémet készítek. Érdekes, hogy a halak, cirka 95 százaléka fiú volt. Ilyen arányú ivari eloszlást még nem tapasztaltam, a fiúk javára.  -.appa. 

07.09.

Öt nap szabadságot kivett Attila. Hétfőtől az esőmentes idő is szabadságon van. Tegnap már ki sem tudtunk menni, horgászni. Lajossal beszéltem a boltban. Azt mondja, hogy alig van víz az erőmű alatt. Szabi rátromfolt, hogy hárman ültek a csónakban. Olyan kicsi az áramlás, hogy folyással szemben tolta Őket a szél. Ez amúgy nem egy nagy szám. Mikor pergettem a Nyugatin, akkor Én is így jártam. Feleveztem a híd közelébe. Ott azért elég nagy az áramlás. Gondoltam szépen lecsorgok.  Persze, csak az alszél, folyással szemben nyomta a csónakot. Erről jut eszembe. Laci a Nyugatira jár. Szép keszegeket és e.kárászokat fog. Én is elmondtam, hogy gyakorlatilag a Balázs-ér is horgászhatatlan. Szabi abban bízik, hogy most esett eső. Az lehűti a vizet, és magasabb is lesz a vízállás. Megkérdeztem: mennyi esett a vízgyűjtő területen? Azt reméli, ott is jó esők voltak. Ilyen optimista horgászok vannak. Én nem bízom ennyire a nagy vízhozamban. Néztem az előrejelzést. Délutántól megint hosszas esőt mond. Talán, ha délelőttre terveznénk horgászatot, akkor elérnénk, hogy egész napos eső legyen.

07.10.

Tegnap megreparáltam a 4-es szereléket. A könnyű veglerest is elkezdtem, de annak még híja van. Előkekötés, és az ólmok felrakása. A délelőtt 11-re beígért eső nem érkezett meg. Ez némi reményt adott arra, hogy talán horgászhatunk egyet. Borult volt az ég, de nem látunk vészesen gomolygó felhőket. Nem dörgött az ég. Így aztán délutáni szunyókám után bepakoltunk a kocsiba, és irány a Balázs–ér. Közelebb van, mint a Tisza. Úgy gondoltam, úgy állunk meg, hogy közel legyen a kocsi. Ahogy a célegyenesre fordultunk, már látszott, hogy fenn a parkolónál áll egy autó. No, mindegy. Megállunk a derékszögnél. Ott is állt egy kocsi, de Ők a déli ágon horgásztak. Egy hozzám hasonló korú pár volt kinn, az unokával. Kérdeztem, - mióta vagytok kinn? 11 óta, mondta az unoka. A vederben cirka 10 e.kárász volt. Azt mondta még a fiúcska, hogy amikor esett az eső, akkor evett a hal. Gyorsan megcsapkodtam a növényzetet, hogy ne a térdig érő gazban üldögéljünk. A bő maréknyi, maradék etetőanyaghoz raktam egy kis baracklekvárt és két marék feketeföldet. Pellet van, majd azt szórom. Annyi baj volt csak, hogy állandóan akadtunk. Szorgalmasan szedegettük a süllőhínárt és a fonalas algát. Természetesen fogtam nyárfa ágat is, de szerencsére nem szakadtam oda. Foglalkoztatott a gondolat egy ideje, hogy hármas bottal horgásszak. Ahhoz több szerelék is rendelkezésre áll. Igaz, azon kisebb teherbírású úszók vannak. Félő, hogy süllyedés közben elkapják az apróságok. A fenék közelében meg, a razbórák. Igaz, az idén még egyet sem fogtunk. Na, nem mintha hiányozna. -.appa. 

07.06.

Olyan idő volt, mint szombaton. Kb. egy félórával indultunk korábban. Most ügyeske voltam, egészen hamar sikerült horgásznom. Egy bajom volt. A kis vegler javítás alatt van. Így a fix úszóval adtam elő. Ez nem csúszik, nem lehet olyan közel ejteni a növényzet széléhez. Ahol tegnap horgásztunk ott ült Ottó. Ő két bottal horgászik. Nem régen jött. Egymás után rángatta ki a kárászokat. Mondta, itt mikor keveset fog akkor is van három kiló. Beetetett, majd elkezdett panaszkodni, hogy nincs kapás. Annyi biztos, a légnyomás esett, de a vízszint is nagyot csökkent (15 centi) tegnap délután óta. Attila nagyon fogta a halakat. Én is fogtam, de valahogy nem találtam el a ritmust. Azt gondoltam, hogy Attila nagyon elpáhol, de végül is nem úgy lett. Közben Ottó végig elégedetlenkedett, hogy nagyon gyenge. Nem eszik a hal. Mikor elment, oda kiáltotta, hogy kettő kiló hetven. Egy félóra múlva Mi is mérlegeltünk. Én tisztán e.kárászt fogtam. A 21 darab volt 1,26 deka. Többször is gubancoltam. Egyik alaklommal, több mint öt percbe telt, amíg kigubancoltam a szereléket. Ellentétben a várakozásommal Attila 23 halat fogott, ami 1,27 deka volt. Azt gondolom a kisebb súly kialakulásába belejátszott, hogy 3 törpéje, és egy kis keszege is volt az e.kárászok között.

07.07.

A légnyomás egész nap süllyedt. Be is volt borulva. De ha már Attila szabadságon van, akkor menjünk horgászni. Nem volt kinn senki. Bementünk az átjáróhoz. A tegnapi horgászhelyek begyógyultak. Kábé 20 centivel csökkent a vízszint. Mivel messziről dörgött Attila azt mondta, ilyen időben nem horgászik. Mondtam: nyugodtan horgászhatsz. A Te botod csak karbon kompozit. Találtunk egy tűrhetőnek mondható helyet. Betolattam olyan 6-7 métert, hogy már orral álljak az országút felé, ha elkezdene szakadni az eső. Két helyen van a töltésen, olyan gödör, hogy nagy eső esetén necces átmenni. Levágtam annyi növényt, hogy le tudjunk pakolni. Aztán nem pakoltunk. Mentünk, hogy felderítsük a túlpartot. Bementünk a hídig. Ott aztán megfordultunk. Lassan mentem visszafelé. Egy nagy hód rágott jegenyénél megálltam. Itt is kialakítottam a helyünk. Elég erős szél fújt, de elkezdtünk horgászni. Két nagyon szép kapást nem sikerült megfogni. Az egyik akadt, de lemaradt. Néha ritkás eső csapkodott. Fogtam, egy e.kárászt. Kis idő múlva Attila is fogott. Már nem betliztünk állapította meg. Az erős szél ellenére jól ettek a halak. Attila is fogott még egy kárászt. Elkezdett összepakolni. Azt hittem, a miatt, hogy esni kezdett az eső. Láttam mikor elővette a horog kivevőt. Nem gondoltam, hogy elveszett a horog. Elszakadt az előke, és valahogy kiesett a horog. Nem sokára Én is pakolni kezdtem. Előtte még fogtam két halat, hogy ne kelljen eldobni a csalit. Ekkor már veszettül fújt a szél. Az eső úgy szakadt, mint a filmeken. Sűrű függöny volt, amit lebegtetett a szél. Érdekes volt. Még nem láttam ilyet csak filmeken, hogy az eső meghajlik. Nem gyönyörködtem benne. Górtam be mindent a csomagtartóba, meg a hátsó ülésre. Elindultam gumicsizmában vezetve. Attila sem cserélte le a lábbelijét. Eszembe jutott, - mi van, ha a vihar rádönt egy nagy fát a töltésre. Meg kell várni, míg valaki kiment bennünket. Aki elvágja lánc fűrésszel a fát. Jól jártunk. A nyárfák jól bírták a gyűrődést. Végül is, csak e.kárászt fogtunk. Attila 2 hala 15 deka volt. Az Én 7 halam 43 deka. Hazaérve, már alig csepergett. Látszott itt is a szélvihar nyoma, de főleg a platán leveleit tépte meg a vihar. Eső nem volt annyi, mint kinn a vad természetben.  -.appa. 

07.05

A Tiszát nem néztem meg. Az Őrházi partja meredek, ami nem okoz problémát. DE! Egy ember fél el a horgász helyen. Igaz 3-4 méterrel odébb van egy másik hely, csakhogy ott nincs árnyék. Így aztán a délutáni kabaré után indultunk, a Balázs-érre. A derékszögnél nem volt senki. Felmentünk a parkolóhoz, de ott sem volt senki. Az északi ág is üres volt, és még Gyuszi sem ült a fák alatt, a 36-ossal párhuzamosan. Na, visszamentünk a derékszöghöz. Bementünk az átjáróhoz. Egyre beljebb tolják ágaikat a bokrok és a fák. Lassan benövi a növényzet, hogy nem használják. Valamelyest árnyék volt a parton. Helye (mármint az árnyéknak) folyton változik a Föld forgása miatt. Tényleg jobb lehet a túlpart, árnyék szempontjából. Ott árnyék van. Legalábbis nem látszik annyi napos folt, mint ezen az oldalon. Egy baj van. Magas meredek part van. Igaz, Nálunk van a három méteres száknyél.  A békalencse mennyisége tűrhető. Nem volt annyi, hogy szedni kelljen belőle. Etettem a Karcsi által adott pelletből. Az etetőanyag alapja is az Ő általa adott etetőanyag volt. Sajnos túl lágy volt, amit duzzasztottam, alávetve az egyhetes áztatásnak. A szárazból kiszitáltam a lisztes részt, és kevertem a lágy etetőanyagba, hogy ne vigye annyira az áramlat. Pluszba kapott egy kis feketeföldet. Megfelelő állaga lett. Ebből is etettem időnként, egy cseresznyényi gombócot. Nem jó sokat etetni, mert akkor sok teknős startol az etetésre. Én megint a könnyű, általam barkácsolt veglert tettem fel. Mértem vizet, de az alján kapásom sem volt. Attila egyszer bemondta: foghatod a halakat. Nekem megvan a három. Az első két hala nem akadt jól, és nem lett meg. Az első Nekem sem. Mire az első halat megfogtam, akkor Ő már az ötödik halnál járt. Nagy nehezen csak beindult Nekem is a halfogás. Megfigyeltem, hogy többnyire feltolós kapásaim vannak. Ez annak a jele, hogy a halak vízközt vannak, és mennek vissza abba rétegbe, ahonnan lejöttek a csaliért. Megjegyzem, sok hal nem lett meg, a rosszul akadó horog miatt. Folyamatosan etettem mindkettőnk elé. Ennek köszönhetően, szépen gyűltek a halak haltartóinkban. Fogásaink a következőképpen alakultak. Attila 40 halat fogott. Bosszankodott, hogy nem prímszám. A súlya, 2,28 kg volt. Ebből volt 2 törpeharcsa és egy keszeg. Nekem (prímszám) 53 hal jött össze. Sok volt benne az apró e.kárász, azért így is 5 deka feletti lett az átlagsúly. A mérleg 2,75 kg-ot mutatott. Egy bodorka volt benne, meg egy törpe. Megmondom, hogy maximálisan elégedett lehetek az eredményemmel, ahhoz képest, ahogy részemről indult a horgászat. -.appa. 

• Igazán köszönöm, hogy ezt a sok mindent megírtad Nekem. Sajnos továbbra sem értem, amiket írsz. Vannak kitételeid, állításaid, amiket el kell fogadni igaz állításként. (A matematikában így csalnak. Vannak axiómák.) A hatalom etet Minket, hogy megtarthassa hatalmát. Jó emberkedik, gondoskodik. Közben félrevezet. Higgyünk olyan dolgokban, amik majd lehetnek. Ne higgyük el, amit látunk! Történetesen azt, hogy becsapnak Minket. Higgyük helyette, hogy árad a fény, és minden jobb lesz
• A kvantum fizikából nem következik, hogy a világ szellemi. Az a Bibliából következik. Mondá az ÚR: legyen. És lett. De, a Hermész Tathoz, IV. könyvben is az szerepel, hogy kimondással teremtett Isten. Az anyagi világ, érzés. Emlékeim szerint Te írtál valami olyasmit, hogy ebben a 3 dimenzióban lehet megízlelni az érzéseket. Ezért jöttek ide, a különböző lények, hogy megtapasztalhassák a testiséget. Ha már Hermészt említettem. Az Ó-egyiptomi valláson alapszik, sok minden más mellett (Platón, Arisztotelész, és más ókori filozófusok hatása is tetten érhető). Az emberek szeretik a titokzatos dolgokat. Hát a háromszor nagy Hermész, mint nem létező személy, tényleg elég titokzatos. Megjegyzem, részemről azt is vitatom, hogy a Kvantum fizika eléggé új. Az első kvantumszámításokat 1900-ra teszik. Ekkor vezette be Max Planck, a „kvantum” fogalmát. Ezzel magyarázta a feketetest-sugárzást. Albert Einstein 1905-ben a fotoelektromos hatás magyarázatával megerősítette a kvantumelméletet. (Erre kapta a Nobel díjat). Az is igaz, hogy később vitatta a kvantumelméletet. Ne feledjük el Niels Bohr atommodelljét sem. Tekinthetjük a kvantummechanika korai formájaként. Ez utóbbi is több mint száztíz éves (1913).
• Kinyilvánítod valamiről, hogy igaz: „az univerzum mentális”. Ezt használod bizonyítékként. Ez semmit nem bizonyít. Nem lehet valamit, saját magával megmagyarázni, és bizonyítani sem.
• Kis örömöt okoz, hogy valamit jól látok. A hatalmasok félre vezetnek Minket. Morzsákkal elérik, hogy az emberiség ugorjon, mint éhtyúk a takonyra.
• Jössz ezekkel a frekvenciákkal megint. Számomra értelmezhetetlen (pozitív, meg negatív). Nem tiszta előttem, hogy az általad képviselt tanban, mit jelent a frekvencia. Én azt vallom, a frekvencia időszakosan szabályosan visszatérő, ismétlődő, vagy a szakaszosan ismétlődés gyakoriságát jelenti. Vagyis azt tudjuk meg, hogy egy jelenség, (rezgés vagy hullám) másodpercenként hányszor ismétlődik. A mértékegysége a hertz (Hz). Tehát, az adott esemény másodpercenként egyszer történik meg. Mindég hangsúlyozod a rezgést. Az egy fizikai jelenség, tehát nem szellemi. Ennek során a tárgy, vagy a test gyors mozgást végez az egyensúlyi helyzete körül. Nem halad tartósan tovább. Ebből kiindulva a negatív, és a pozitív frekvencia is értelmezhetetlen. Azt írod a magasabb frekvenciájú rezgésben a hatalmasok megszűnnek létezni. A „denzit” = sűrűség. Ez megfelel a viszkozitásnak. Ami a folyadékok, és gázok belső ellenállásának mértéke, a folyással szemben. Hogy emelkedünk Mi ebben. A rezgés nem jelent konkrét mozgást, csak az egyensúlyi helyzet körül mozog. A „dimenzió” = térbeli kiterjedés. A rezgéssel nem haladunk a térben. Márpedig azt mondod, amikor denzitást lépünk, akkor az, nem ebben a világban van. Hogy kerülünk oda, mert ugye dimenziót is váltunk. Átkerülünk a számtalan világok egyikébe. Ha jól emlékszem, akkor 8 denzitás van. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy 7 dimenzió van. Hivatkoztál a kvantum fizikára. A húr elméletben, tíz dimenzió van. 11 dimenzióval is kiszámolható a dolog. Azért a 10 dimenziót írtam, mert Mi, a 10 dimenziós térnek vagyunk a 3 dimenziós kivetítése. Én nézegettem a 4 dimenziós ábrát, de már azt sem értem. -.appa.

06.30.

A hétvégi sikertelenség után, arra gondoltam, hogy másik hely után kellene néznem. Könnyű ezt mondani, de megint eltotojáztam az időt. A terepszemle helyeként  a Tisza kiesik . Elmentem hát, az őrházira. Az közel van. Megérkezvén a helyszínre, megállapítottam, hogy hatalmas dzsumbuj van a parton. Felvettem hát, a gumicsizmát. Mérsékelve talán egy kicsit a kullancsok belém mászásának esélyét és veszélyét. Legalábbis, ebben a hitben ringatom magam. A víz elég gyorsan folyik. Lelátni a fenekéig. Annyira tiszta, hogy a halak bizonyára meglátják a vékony damilt is. Vittem magammal pelletet. Metódus a szokásos. Lekucorodás a parton. Terepbe simuló ruházat. Eltördeltem, és elkezdtem egyenként dobálni. Az apróságok azonnal megjelentek. A nagyobb darabok lesüllyedtek.  Megjelentek 5-10 deka közötti halak, amik már meg tudták enni a pellet darabokat. Egyszer csak, szép komótosan beúszott egy negyed kiló körüli dévér. Jöttek 15-20 deka közötti bodorkák, és vörösszárnyúak. Ezek is beúsztak a tiszta területre, és hamarosan, szép komótosan visszaúsztak a növények takarásába. Eszembe jutott, hogy van mikro pellet (ribizli-meggy íz) a kocsiban. Visszaóvatoskodtam a kocsihoz. Ebből is szórtam. Nagyon örültek az apróságok. Ezt már ők is le tudták slukkolni. Tűnődtem. Mi lenne ha? Aztán eszembe jutott, hogy ki is próbálhatom. Pistiék tegnap ideadták a maradék tengerit. Előszedtem a dobozt, meg a kést. Letettem a csomagtartó szélére. Eszembe jutott, hogy van ízesített tengerim is a kocsi hátuljában. Ez több mint tíz éves, de még mindég kellemes illatú. E közben, ahogy keresgéltem, a dobozt levertem. Mondtam néhány rohattannyát. Öt-tíz perc alatt megvolt, hogy összeszedegettem a földről, és félbe vagdostam a szemeket. Boldogan mentem vissza leshelyemre. Meglepődtem. Zavaros volt a víz. Kis halak sem voltak. Így a csukára fogtam. Közéjük rabolt, és az apróságok elmenekültek. A gyors folyás miatt hamar kitisztult a víz. Elkezdtem egyesével dobálni, a félbevágott kukoricaszemeket. Először rövidre sikerültek a dobások. Ez sem volt probléma, hiszen tenyeres bodrik kiúsztak érte. Meglepetésemre a hínárból kijött egy ponty vagy e.kárász. Felszívogatott pár szemet, és elúszott a folyás irányában. Olyan 80 dekásnak saccoltam. Tovább dobálgattam a kukoricát. Hol a konzervből, hol az ízesítettből. A hínár alól két kárász, vagy ponty úszott ki. Amelyik hátul jött jól láthatóan nagyobb volt. A hátsó időnként megiramodott, ilyenkor a kisebbik is. Nem álltak meg. A meder felé, és folyás irányában leúsztak. Én azt figyeltem mi úszik ki a növény alól. E helyett az imént leúszó két hal jelent meg, és visszaúszott a növényzet alá. Eldobáltam a tengerit, és mentem. Nem volt Nálam víz. A nap perzselt. Gyuszit felhívtam. Azt mondta. Vasárnap, mikor találkoztunk, akkor ¾-ig fogta a vedrét, és hazament. Karcsival is beszéltem. Ő, az unokával a hortobágyira jár. Ott jó árnyék van. Nagyok a fák, de mégis lehet horgászni 4 méteres bottal is. Valamelyik nap, 103 darabot számolt meg a kisfiú. Javasolta menjek oda, Ők csak délelőtt horgásznak. Megvágta a növényzetet. Ne akadjon a horog, másrészt Ő sem kedveli a kullancsokat.  -.appa. 

A múltkor ismertettem a világosság áradásával kapcsolatos véleményemet. Választ kaptam hamarosan. Érdekes dolgokat írt az Én János barátom. Lehetnek, akik kíváncsiak az ilyen irányú tanokra. Éppen ezért az alábbiakban közre is adom:

Gyulusom! Örülök, hogy ismét látlak, annak külön, hogy méltattad a verset, de szeretnék pár dolgot mondani. Én nem tudom kik „etetnek" minket ezoteriaval, de legyen, ahogy van, semmit nem muszáj „enni”, - vagy igen? Igaz, a kvantum fizika/mechanika eléggé új még számunkra, de egyre világosabb minden gondolkodó ember számára, hogy a világ nem anyagi, hanem „szellemi” a szó igazi értelmében. Ahogy az első Hermeszi principium mondja, az univerzum mentális, azaz nem az anyag hozza létre a gondolatokat, hanem fordítva! Ha ez igaz (és ez igaz!), akkor nem lehet kérdéses, hogy a gondolatainkkal alakítjuk/teremtjük a világunkat és nem fordítva. Jól látod a dolgokat egyrészt, mert valóban a hatalmasok nem véletlenül terjesztik, a porszemek vagyunk, porból lettél porrá leszel szemetet közöttünk. Továbbá a médiában, a közösségiben nem kevésbé. A letaglózó és gyilkos híreket propagáljak, mert a félelmet erősítik bennünk. Mert az ember, aki fél nem képes békés világot teremteni magának, így azt teszi, amit a hatalmasok akarnak. Továbbá, minden erejükkel az anyagiakat erőltetik (pénz, gazdagság, stb.). Céljuk, hogy figyelmünket a fizikai síkra tereljék, a „mentális” helyett. Azért, mert ők tudják, hogy a mentális emberek olyan világot képesek teremteni, ahol a hatalmasok negatív frekvenciája nem képes megmaradni. Így megszűnnek „létezni”, a magasabb frekvenciájú rezgésben. Nos, innen indul minden! Ha, az emberiség minimum 10%-a képes elérni a negyedik denzitáshoz (5-ik dimenzió) szükséges pozitív frekvenciát, akkor a lendkerék elvén a Föld, és a rajta levő civilizáció „fellép” a következő denzitásba. Erről tudni kell, hogy ezek nem „helyek”, hanem frekvencia tartományok. Megjegyzem, a vallások által propagált mennyország sem hely, hanem frekvencia szám, így a halál sem más, mint frekvenciaváltás. Hát, nem érdekes ez?! Azt mondod a fény csak az én optimista lelkemben létező dolog. Nos, nem így van. Ennyi fény, amennyit szerte mindenütt most láthatunk, még sohasem volt a Földön. A népek világosan látják, hogy a vezetők nem a nép jólétét, hanem a sötét erőket (bankárok, biztosítók, gyógyszer maffia, fegyver gyártók, stb.). Még a nukleáris háború elindítását sem tartják túl soknak ahhoz, hogy hatalmon maradjanak. A másik, ennél sokkal fontosabb részlet. A Föld, amin élünk, és amin mindezek lejátszódnak csak egy, a szinte végtelen számú realitások között. Így, ha te úgy döntesz, hogy „itt semmit nem lehetséges változtatni, mindig így volt, és így is marad”, akkor te abban a világban maradsz. De aki úgy találja, hogy a belső világa nem egyezik meg azzal, amit itt lát, akkor emelve rezgés számát (pozitív, humánus gondolatokkal), egy olyan realitásban találja magát, ami egyezik a frekvenciája számával. Így abban igazad van, hogy a külső világ marad olyan amilyen, de mi nem vagyunk kötelesek benne maradni. Gyulusom, köszönöm a megtisztelő látogatást, ölellek szeretettel János.

Azt gondolom a fentiek alapján, hogy az Én rezgésszámommal valami baj van. Itt ragadtam ebben a problémákkal teli világban. Valamiért az az érzésem, hogy a politikusok részéről történő nagy fényezést érzékelik az emberek a világosság áradásának. Holott ez nem más, mint trükk az emberiség sötétségben tartására. -.appa.