- Az általános iskolában, míg a tanár nem jött, addig óra előtt, felolvastam valamit az irodlom könyvből. Persze elváltoztatott hangon. Dobáltak Nekem, 10, 20, de néha 50 fillért is. Így a Mi őrsünkben Én lettem a móka mester. Ez lehetőséget adott, hogy valamit benyögjek az őrsi gyűlésen. Ritkán óra közben is, de az ilyesmit akkoriban még, nem igen tolerálták. A középiskolában Gugyerák hangján adtam elő dolgokat. Volt, hogy elsősök meghívtak, hogy lépjek fel, az évfolyam báljukon. Ez olyan stand up féle volt. Nagyjából tudtam a szöveget, de ha valami hirtelen adódott, azonnal beleszőttem azt is. Osztálytársnőm hívott, hogy menjek, az irodalmi szakkörbe. Mentem. Ott állítottunk össze különböző szövegeket. Icuka mondta, hogy Én mondjam, majd Ő írja. A röhej az volt, hogy minden magyar dogám 2, 1, 1, lett. Marci bácsi nem tudta elolvasni. Azt mondta a tartalom kettes, mert olyan sokat írok, hogy abban van annyi jó, ami egy kettest megér.
- Az a történet ismert, - minek köszönhető, hogy verset kezdtem írni. A szépírás gyakorlat miatt. Hamarabb telt be a lap.
- Mikor dolgozni mentem, akkor jött a KISZ. Itt fontos szerepet kaptam. Az alapszervezeti titkár Rám bízta, hogy írjam a beszámolókat. Én meg írtam. Ő meg addig ránézett arra a reakcióra, ami Nekem volt kiadva (laborban dolgoztam). Így belefért a munkaidőmbe. Mikor kész voltam akkor, amit nem tudott kisilazibálni, azt lefordítottam Neki magyarra.
- Ja! – a sport. Nem voltam egy sportos alkat. A grund fociban sok gólt rúgtam. A környező utcákat rendre elvertük. Kitalálták a srácok, menjünk a szpariba (Sátoraljaújhelyi Spartacus) focizni. Voltunk jelentkezni. Én aztán, csak nem mentem focizni. Edzésre járni, meg egyéb kötöttségek. A kölyökcsapatunkból, ketten is az NB. II-ig vitték. A középiskolában sakkoztam az egyetem ifi csapatában. Jártam velük, megyei csapatversenyekre. Addig sem voltam a kollégiumban. Jártam az iskolai kézilabda csapat edzéseire. Mikor már dolgoztam, akkor részt vettem a tömegsportban. A gyári csapatban kosárlabdáztam. Igazából nem szerettem az edzéseket. Amikor katona voltam, akkor ott volt egy kerületek közötti bajnokság. Ott beszálltam röplabdázni. Itt kemény edzések voltak, de addig nem kellett szolgálatot adni. Nem beszélve róla, hogy melegítőben járkálhattunk egész nap. Akkor még a szabadidőben is gyakorlóban kellett lenni. Még nem volt sportoláshoz melegítő.
- A katonaság alatt megnősültem. Kaptunk lakást a gyártól, és gyűjtöttük a pénzt lakásra. Az egyikünk fizetését félre tettük. Mikor összejött annyi, hogy befizessünk, akkor megtettük. No persze, ehhez kellett némi rokoni segítség is, de sikerült. -.appa.
