Lám csak. Vagy, nicsak-nicsak?

Lehet minden ilyen vacak?

Mint egy bilin, a minden peremén ülve.

A mindenség szimfóniájára fülelve.

Oda se hederítettem a torz hangokra.

A semminek van a legnagyobb bokra.

Sikerült megtudnom öregkoromra.

Ha-csak? Félre nem csúszott egy gondolat.

Ezt Mi, már nemigen tudhatjuk meg.

A mindenség nagy! - vagy kicsi lehet?

Ez nem valami összegzésféle,

csak azért, mert itt az év vége. 

Van itt elég baj a világban,

mit-se számít mennyit hibáztam.

Kicsit se vigasztal, ha hibáznak mások.

A Föld még bírja. Neki ez, még nem sok.

Miközben a mindenség vakolata mállik.

Higgyétek balgán, az ember, egyre jobbá válik.

Csak vidáman! Nem számít, mit hoz a holnap.

Ha nem leszünk, akkor is felkel egy új nap.

                                                                  -.appa.