- A Marxista-Leninista Esti Egyeteme általános tagozatának második évfolyamán politikai gazdaságtan volt tanulmányaink tárgya. Nagy Béla volt az előadó, egyfolytában dohányzott, miközben monoton hangon elmondta az anyagot. Vizsgák előtt ugyanígy elmondta a tételeket is. Azt mondta egyszer, hogy írjuk le, mert a múltkor elfelejtette mondani. Mondta egy darabig, mikor egyik tanuló társunk szólt: tanár úr, szó szerint ezt tetszett mondani. Akkor jó. Folytatta, ugyan olyan monotonon, amit előtte abbahagyott.
- Harmadikban olyat tanultunk, amiről nem tudtam, hogy minek is tanítják. Ez nem volt más, mint a munkásmozgalom története. A tanár úr igen komolyan vette. Még kis előadást is kellett tartanunk. Én meg Hajdu Jancsi halogattuk. A tanár úr fenyegetőzött, hogy aki nem tart kiselőadást, az a záróvizsgán húz egy plusz tételt.
- Ebben a vizsgában az volt a legjobb, hogy a Hajdúnánási strand területén tartottuk. Ebédet készítettek, amit a záróvizsga után elfogyasztottunk. Itt volt egy rex asztal. Mondom Jaminak, - rexezzünk! A többiek ott tülekedtek, - Ki, mikor menjen be? Ráérünk vizsgázni. Nekünk úgyis két tételt kell húzni, hagy teljen az idő. Megyünk a pincérhez. Kértük a dákót, a golyókat és két sört. 10 forint volt a bérleti díj. Ezzel nagyon megbotránkoztattuk az osztálytárs nőket. Hogy lehet ilyet csinálni. A férfinép viszont érdeklődött. Akik kijöttek, azok mondták, hogy beszállnak. Mondtuk, hogy ezt lejátsszuk, utána lehet róla szó. Egy órára 10 forint a bérlet. Megkaptuk a tízest, és egy-egy sört. Igazán méltányolható ajánlat volt. Szépen elrexezgettünk, míg fel nem merült a kérdés. Van még, aki vizsgára vár? Mondja Jami, ne szóljunk, hogy nem volt kiselőadásunk. Szerintem szóljunk. Nemsokára terítenek az ebédhez. Az idő kevés. Jobb két tételről beszélni, ugyanannyi idő alatt, mint egyről. Nagyon megleptük a tanár urat becsületességünkkel, hogy kértük a másik tételt is. Odakinn már csörömpöltek a tányérokkal, így elég gyorsan levizsgáztunk. Jami kiakadt, hogy Ő miért kapott hármast, Én meg négyest. Na, nem mintha annyira érdekelte volna az érdemjegy.
- Szóval, és tettel is, 1981.-ben felsőfokú politikai végzettséget szereztem. Visszagondolva, a tíz év munkában eltöltött idő alatt valamicskét lazult a helyzet. A boltokban lehetett banánt kapni. Ehhez sorba kellett állni. Egyszer jött haza Erika, Attilával. Elmondta, a gyermekem majd elsírta magát: Anya, miért mindég akkor fogy el amikor, Mi kerülünk sorra. Erről eszembe jut egy történet. A párt képző intézetével szemben, a Sóstói út másik oldalán volt egy nagy ÁBC. Ahogy megyek az utcán, megláttam Erika (a feleségem) unokatestvérét a boltban. Bementem köszöntöttem. Kérdi: nem viszel banánt? – most jött. Viszek. Kaptam egy papírdobozt, amin az ára volt. A pénztáros beütötte és mentem is a zsákmánnyal. Hát mire megettük a háromkilónyi banánt, addigra nagyon meguntuk.
- Ezért fogyott el a boltokban hamar a banán. Elcsomagolgatták, az orvosoknak, az állatorvosoknak, az elvtársaknak, és az ismerősöknek. Néha sört is lehetett kapni. Egyébként a kocsmákban és a presszókban volt sör. Sokszor a Lengyel táncos sör, amit nem szerettem, mert nagyon fejfájós volt. Műszakváltás után megteltek a kocsmák és a presszók. Délután élőzene volt. Később aztán lett zenegép, és tényleg 2 forint volt egy dal. -.appa.
