Járt utamon gyülekeztek a gondok.

Gyakorta, egy jobb világra gondolok.

Majdcsak mindannyian,

viseljük a világ gondjait.

Az anyja keservit.

A tér görbült, itt meg itt.

Megéltem sok napot.

Jártam már itt, meg ott.

Feledve sok gondolatot,

Nekem maradtak a gondok.

Büszkélkedtem, - már elég nagy vagyok.

Visszaszóltam. Ugyan már hagyjatok!

Hisz sorsomnál, Én vagyok a gondnok.

Álmomra telepednek didergő démonok.

Érzem, a végtelenben csak kisfiú vagyok.

-’24.05.12.                    -.appa.