08.13.

Hát nem lehet kimenni olyan későn, hogy normális idő legyen. Na jó! – ki lehet, de akkor már haza kell jönni akkor, amikor most kimegyek. A rádiósok örvendeznek, hogy jön újra a 35 fok. Cipész Pista is azt mondja, hogy kell az a 35 fok. Az éjszakai tízen-fokok miatt, nagyon visszahűl a víz. Szerintem meg, a nagy fajhője miatt nem hűl az olyan könnyen. Így aztán elég későn mentünk ki. Attila leült törpézni az élőre. Én, a betonba. A pelletet persze a kocsiban hagytam. Hát a dögletes napsütésben nem baktattam vissza érte. Hoztam egy másik kristály veglert, de hoztam a kicsit sérültet is. És milyen jól tettem. Megfogtam az első törpémet. A cájgot ledobtam a földre, és szedtem ki a horgot. A nagy fűben lévő úszóra csak ráléphettem, mert ebben is elkezdett megjelenni a víz. Egyébként is ez kicsivel kevesebb ólmot bírt. Azt hinné az ember, hogy a pici túlsúlyozás esetén kevesebb súlyt érzékel a hal, és hamarabb eliramodik vele. Hát nem. Feltettem az eredeti úszót. Nem voltam megelégedve a fogással. Egy jobb laposkeszeg jött. A jó bodrik eltűntek. Attila, azt mondta, kábé minden tízedik kapást fogta meg. Már a jelzőkarikát sem tette fel. Egyből, a beesés után rázta a törpe a botot, mint a háborodott. Végül sikerült fognia tizenhárom törpeharcsát (36 deka). Az Én mérlegelésem a következőképpen alakult. Jött egy ötdekás balin. A 14 darab vegyes halam, 59 deka volt.

08.14.

Sokáig úgy volt, hogy ki sem megyek, de aztán úgy döntöttem, - miért ne? Cipész Pityuval megnézettem a fíderen lévő csalitüskés szereléket. Kicsi a horog és a zsinórhossza, amin a tüske van az se jó. Ezért van a sok kapás ellenére az üres bevágás. Ezért lopkodja le a csalit. Azt fogja, és amikor bevágok, a csali a szájában marad. Na, akkor nem idegelem ezzel magam. Viszem az elektronikus jelzőst, azon a múltkor beállította, hogy milyen hosszú legyen a zsinór. Bár azt is mondta, hogy a horog alakja nem a legjobb. Igaz, nem tudom a swingert hová tettem, de teszek a zsinórra egy karikát, a jelző és az orsó közé. Ha emel, ha ejt, akkor is fog sípolni. Másik botnak, az ötös bolót vittem. Bevittem a stéghez a motyót. Szerelem a botot, akkor látom, hogy nincs nálam etetőkosár. Kimentem az autóhoz. A csomagtartóból kivettem egy kosarat. Megszereltem a botot. A bottartóra fel kell tennem a jelzőt és bevetés. Na-ja, csak a jelző, innen 14 kilométerre van, a lakóelőtérben. Orbán keze messzire elér, de ezt még ő sem érné el. Közben a botzsákból előkerül a swinger. Mindegy, marad az elavult ősi módszer. Lóg a zsinór, azon lóginyászik a karika. Elmarad a csipogás, visnyogás, oszt annyi. Kicsit elvizeztem a kaját. Még jó, hogy volt a hátizsákban száraz etetőanyag, és azzal beállítottam az állagát. Meg kellene fogadnom, hogy mindég legyen Nálam száraz etetőanyag. Folyó vízen, még búzadara is jól jöhet. Keményebb lesz, és nem viszi el annyira az áramlat.  Sőt, az is előfordulhat, hogy Egy állóvízen alakul ki áramlás. A szél irányával szemben, alul megindul egy áramlás. Sokan rontják el az etetést azzal, hogy víz felszín áramlásához igazítva dobják be az etető gombócokat. Így aztán sikeresen eletetik maguk elől a halat. Folyóvízen a meder alakulatok is bekavarhatnak az etetésbe. Most inkább visszatérek a Nyugatis történethez. Jó lett volna pedig kimenni a kocsihoz. Részint kell a mozgás, másrészt a napsugár D vitaminná alakítja az ergoszterinjeimet. Kiválasztottam, egy 9 millis pop upot. Megtöltöttem a kosarat, és ahogy mondani szokták a szakírók. Bevetettem a készséget. Szereltem az ötös bolót. Az előző két alkalommal ilyenkor hatalmas kapások voltak a fenekezőn. Na, most nem. Az úsztatásokra sincs semmi. Pedig szórtam pelletet, gombócot. Hol vannak a jó tenyeres bodorkák? Felnézem a fenekezőt. Csali megvan. A kosarat megtöltöm. Visszadobom, folyással szemben, ahogy Sanyi tanította. Úsztatgatok. Valahogy a zsinór fennakadt a nádon. Addig rángatom, hogy a fenekezőt is belegabalyítottam. A három méteres szákkal, másodszorra oda tudom húzni a két nádat. A sarlóval elvágom a nádat. Néztem erősen a szemecskémmal, hogy nehogy valamelyik zsinórt elvágjam. Fenekező vissza. Úsztatások folytatva. Megfogalmazódik bennem: hol vannak a törpék? Nagyon betlire áll a dolog, pedig ez az év, már így is a betlik éve. Egyszer látom, hogy a karika emelgetődik. A folyamatos emelésre bevágok, és megvan a törpe. Teljesen feldobódok. Nem lesz betli. A pop up megmaradt. Kosártöltés, és vissza oda, ahol volt. Na, jó. Oda valahová. Úszóson volt egy kapás. Vélem a küsz lement a csalival, és emelgette az úszót. Nem akadt. Látom, hogy a karika óvatosan emelkedik, majd esik a víz felé. Tekerem a kart és bevágok. Na, ez nem törpe. felszalad a víztetejére a rozsdás dévér. Megszákolom, a 78 dekás (az idei legnagyobb). Csali rajta. Kosárba kaja és vissza a vízbe. Kétszer láttam még óvatos emelést, de visszaengedte. Mondom a bolonyainak: igen kapaszkodnod kell, ha utol akarod érni a fenekezőt. Embereld mán meg magad! Továbbra is nyomtam be gombócokat. Szórtam pelletet. Úgy nézett ki, kár az etetőanyagért. Kínomban elkezdtem variálni az eresztékkel. Jól túlhúztam és volt kapás. Törpét fogtam. Maradtam ennél a módszernél, hogy szépen lassan sodortatom a szereléket a fenéken csúsztatva. Ez bevált. Igaz néha vízinövénybe akadtam, de legalább volt kapás. Érthetetlen módon egy 3 dekás bodorkát fogtam. Hová lettek a tenyeresek? A hat törpém, 28 deka volt. Pedig volt benne, egy 1,5-2 dekás körüli. Jött két e.kárász, 55 deka. ¾ nyolcig horgásztam. Kifelé menet bekiabáltam Lajosnak, - mi újság? Intett, hogy csendben kell lenni. Volt egy kapása, de nem lett meg. A múltkor, mikor találkoztunk, az a félkilós sügér volt csak. Ahogy megyek a kocsi felé, látom, a gáton jön ki egy autó. Megálltak. Mondták, hogy semmi, csak apró törpék jöttek úszósra. Fenéken se kishalra, se kukoricára, egy mozdítás se. Akkor panaszra semmi okom. -.appa.