Na, az egyik szép csepergő napján, délután kiugrottam, és megvágtam a nádfalat. Persze a 3 méteres kaszanyél nem volt nálam. Másnap délután megyek. Szerelem fel a kaszát. Egy fiatalember ott pakolgat. Kérdem Tőle: az első helyre mész. Oda, ha nem baj. Megnyugtattam, hogy nem baj. Megvágom a nádfalat, és övé a pálya. Behurcolkodott. hozott mach botot. Egy fídert, ami két végén nyitott kosárral volt szerelve. A mási fíder methodra volt szerelve. Beszélgettünk. Polgárról jött. Akkor jön, amikor ráér. Kérdem: műszakban dolgozol? Nem mezőgazdaságban. Saját, vagy másoknak. Is, is. Már gondoltam rá, hogy csökkenteni kéne az iramon. Nem kötik a hátamra a pénzt, ha meghalok. De, a pénz meg jó! – summázta mondandóját. Közben megjöttek a mezőőrök. A fiatalabb érdeklődött. Mondta nem tud eligazodni a Nyugatin, halfogás szempontjából. A járőr parancsnok mondta, hogy beszélt egy idős horgásszal. Abbahagyta a horgászatot, mert 20 kiló alatti amurt, alig fogott. Hat kiló felett vissza kell helyezni a vízbe. Megjegyzem, ez a szabály teljesen értelmetlen. Meg az a kotrás is, amit csináltak. A tavalyelőtt kikotort részen nagyobb a nád, mint ott ahol nem kotortak. A markoló kirakja a nádat a partra, és beteríti iszappal. Az iszapban van táperő, ezért a betemetett nád, minden egyes ízénél kihajt. Az amur nem tudja kienni a nádat. Szerintem nem is akarja. Van sulyom, meg mindenféle hínár. A fiatalember annak hatására, hogy Én úsztatni szoktam, megszerelte a mach botot. Elkezdett esni az eső. Kezembe adta a meccset, hogy úsztassak, amíg Ő bepakol a kocsiba. Ne ázzon itt feleslegesen. Voltak kapások. Visszajött, és eső ellen is öltözött. Felvett egy baseball sapkát, de amúgy maradt a pólónál. Mutatom neki, hogy a boló azért jobb, mert hosszú. Mikor ilyen pücögtetős kapás van, akkor az ember kicsit visszatartja a szereléket, és a hal elhúzza a cájgot. Bevágtam. Kérdi, - így mint most? Mondtam: igen. Odaadtam a botját. Egy cirka hatdekás törpe volt a tettes. Egy darabig néztem, hogyan úsztat, de egyre jobban esett az eső, és elbúcsúztam Tőle. Másnap kimentem. Lenn a harmadik helyen ott ült a hely gazdája. Pöcögtetések vannak, meg a vízinövény húzza a szereléket. Fogott már itt pontyot, szép kárászokat és keszeget. Amurt még nem. Sok hal lehetett előtte, mert túrtak szépen. Azt mondta hétkor megindulnak majd. Mikor indultam, hallottam, ahogy szórja a kukoricát. Mit alakítottunk Mi, szombaton? Mentünk az érre. Nagyon el volt ázva minden, ott eshetett rendesen. Mondjuk pénteken Debrecenben is jött le, rendesen az áldás. Bementünk. A nagy esők miatt a vízszint kb. 30 centivel volt magasabb. Etetgettem szépen. Attila fogott egy szép nagy küszt. Még mindég a nagyhoroggal horgászik, pedig egy boltra való horgunk van. Én kitartottam a fenéken, és a 14-es horognál. Mellé, ott randalírozott a teknős előttem, de reméltem ettől fogok halat. Kezdett dörögni az ég, több irányból is. A nagyfák miatt nem látszottak a felhők. Időnként még a nap is kisütött. Egyszer aztán, mikor egészen világos lett az ég, megindult a ritka, de buborékos eső. A régi öregek, annak idején azt mondták, az hosszú eső. Raktam dógokat a fasor alá. Persze egy idő után, a fáról csöpögött a víz. A halak megindultak. Elvittük a cuccot a kocsihoz, majd visszamentünk a halakért. Mérlegelni kell. Attila a kocsiban írta a jegyzőkönyvet. Fogott 3 halat, ami 10 deka volt. Én 14 halat fogtam. 58 dekát mutatott a mérleg. Volt néhány kis kárász, de egy-két dekás keszegek is. Így aztán telepítettünk halat a másik ágba. Az eső gondolt egyet, és pillanatok alatt megállt. Azért sem megyünk vissza. Mikor mentem a halakért, akkor a kis hidat mintha köd fedte volna olyan sűrűn esett az eső. A mezőn is zuhogott. Az országútnál alig esett. Meleg eső volt. Átázott a felsőruha, de nem okozott hideg érzetet. Beértünk a városba. Ott meg, sehol semmi. Pólóban, rövidnadrágban kerékpároztak a népek. A lakótelepen volt egy kis csepergés. -.appa.