- Némi kacskaringó után, végül csak rátérek már, a végtelen univerzumokkal kapcsolatos fejtegetésemre. Aztán vagy úgy van, - vagy nem? Ez utóbbi összetett mondat nem jelent mást, mint azt, hogy megvan a valószínűsége. Hát persze, hiszen a kvantummechanika uralja az általunk ismert világot. Nem egy nagy rész ez. Annak, amit Mi világnak nevezünk, ez olyan 5-%-a. Gyanítom, a többi világokat is a valószínűségek szabályozzák. Miért lenne ott másképpen? – vagy miért ne lenne?
- Azt mondják a téridő, nagy valószínűséggel sík (olvastam olyat is, hogy síknak kell lennie), és kiterjedését tekintve végtelen. Ennek következménye, hogy egy határon túl ismétlődések vannak benne. Ennek oka, hogy a részecskék elrendezésének nagy, ám véges számú módja van (térben és időben egyaránt). Tehát ha elég messzire távolodunk a téridőben, akkor ugyanazzal az elrendeződéssel találkozunk, vagyis, ugyanazzal a világgal, amiben élünk. Azért mégsem teljesen olyan az a másik világ. Lehet látszólag pontosan ugyanolyan, családi környezetünk, mint most, de viselkedhetünk teljesen eltérően. Az is lehet, hogy az életünk alapvetően eltér a mostanitól. Ezen lehet lamentálni, de nincs lehetőségünk megtudni, mi is a helyzet. Még valami. Az ősrobbanás óta eltelt időben a fény hatalmas távolságra jutott el. Ezt olyan 13,7 milliárd fényév távolságnak számolják. A téridő ezen a távolságon túl, önálló univerzumnak tekinthető, bár azzal nem tudunk kölcsönhatásba kerülni.
- Nézzünk más lehetőséget. Ez a buborék univerzumok lehetősége. Ez, az „örök infláció” néven ismert elméletből adódik. Az „infláció” kozmológiai kifejezés, ami azt mondja, hogy az ősrobbanás után az univerzum mintegy nagy lufi felfújódik és tágul. Ez a táguló világegyetem elmélete. A felfúvódással megmagyarázzák a világegyetem izotróp természetét. Az izotrópia, térbeli iránytól való függetlenséget jelent. Olyan közeg ez, aminek bizonyos fizikai tulajdonságai különböző irányokban megegyeznek. Azt is mondják, hogy homogén, és a hőmérséklete egyenletes. Minden egyes galaxis, vagy galaxishalmaz minden másiktól, egyre gyorsulva távolodik. A többi világegyetemmel az a gond, hogy nem figyelhetjük meg. Nem a műszereinkkel van a probléma, bár szerintem valamelyest ez is benne van. Gondolok itt arra, hogy sokáig a neutrinókat sem tudtuk elcsípni. Igaz, a világegyetemek nem hasonlíthatóak össze a neutrinókkal, amikből több ezermilliárd suhan át a testünkön másodpercenként. A galaxisok elég nagyok, de az alapvető fizikai jellemzőik oly sokban különböznek a Mieinktől, hogy egyelőre nem tudunk kapcsolatba lépni velük. Ettől még létezhet a végtelenben olyan hely, ahol hasonló szinten van a fejlődés, mint a Földön. Vagyis van értelmes élet, - ha földit annak tekinthetjük?
- A vázolt elképzelés első ismertetője Alexander Vilenkin kozmológus volt. Ennek lényege, hogy a felfújódás a tér egyes részeiben megállt, míg máshol tovább folytatódott. Ennek következményeképpen, a megálló, és a felfújódó térrészek között „buborék univerzumok” alakulhattak ki. Ezekben a buborék univerzumokban, az alapvető fizikai állandók, mi több a fizika törvények is teljesen eltérőek lehetnek, a mienktől. Folytatom majd a párhuzamos univerzumokkal, mert olyan is van. -.appa.
