- Igazatok van! Nehezen engedem el május elsejét. Már-csak azért is, mert egyre inkább kizsákmányolják a munkásokat. Rendre vezetik be a 12 órás munkaidőt. Tömbösítik. Így nem kell teljesíteni az ügyeleti rendszerek számára biztosítandó előírásokat, és csökkentik a fizetett szabadságok számát.
- Térjek rá, az előzményekre. A brit ipari forradalomig kell visszamennünk az időben. Egy gyártulajdonos 1817-ben, Robert Owen, - megérdemli, hogy megemlítsem a nevét – megfogalmazta, és közzétette a munkások követeléseit. Ezek egyike volt a 10-16 órás munkaidő 8 órára csökkentése. Jól hangzó szlogent találtak hozzá „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés”. Nálunk, ahogy azt Nagy, Kossuth díjas zenészünk megénekelte „nyolc óra szórakozás”. Eredetileg: „Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest”. A rekreáció a szabadidő kulturált eltöltési formája. Hát Feró nem pont erre gondolt. A rekreációhoz tartozik még, a jó közérzet, a jóllét, a jó élet minőség létrehozása. A munkában elfáradt ember aktív kikapcsolódása, pihenése, felfrissülése, ami munkaerő, a munkavégző képesség visszaállítása érdekében történik. Szép közgazdasági kifejezéssel élve, a munkaerő, a munkavégző képesség bővített újratermelését jelenti. A közgazdászok mániája a bővülés, növekedés. Beteges, mániákus elképzelés, hogy ez egy véges rendszerben megvalósítható. Meg is valósítják a saját, és az általuk megvesztegetett politikusi körök számára. E közben a gyorsan szaporodó emberiség nagy részét, egyre nagyobb kilátástalan élet felé nyomják.
- Térjek vissza, az 1810-es évek második feléhez. A követelés érvényesítésének érdekében, több kisebb tüntetést, sztrájkot tartottak. A mozgalom nem volt hosszú életű. Törvényi szabályozás nem lévén, az alkalmazottakat gyorsan elbocsátották. Feketelistára tették, és más gyárak sem vették fel őket. Volt azért előrelépés, hisz 1847-ben a nők és a gyermekek munkaidejét 10 órában maximálták. Igaz Nagy-Britanniában és a gyarmatain, 1856.04.21-ig nem történt semmi előrelépés. E napon sztrájkba léptek Melbourne-ben a kőművesek és építőmunkások. Az egyetemtől a Parlamentig menetelve követelték a 8 órás munkaidő bevezetését Ausztráliában. Az akció teljes sikerrel zárult. A fizetésük sem lett kevesebb a rövidebb munkaidő ellenére. Ez volt a világon az első alkalom, hogy egy szervezett munkáscsoport sikert ért el megtorlások nélkül. (Később szakszervezet nevén alakultak különféle munkáscsoportok). Igazából ez a siker vetette fel, a munka ünnepének ötletét, és a hozzá társuló majálisok megtartását. -.appa.
