- Be szép is volt Istenem. Mentünk az utcán. Pontosabban vonultunk, hisz felvonulás volt. Zászlók, és elmaradhatatlan volt a hidrogénnel töltött lufi. Az egésznek megszervezett ceremóniája volt. Mi indultunk az Alkaloidától. A többi termelő egység (kisebb vállalatok téeszek) várakozott, hogy becsatlakozhasson a menetbe. Járt a virsli, meg a korsó sör. Persze az ünnepi beszédek meghallgatása után. Amiből nem sok minden hallatszott, a rossz hangosítás miatt. Meg nem is nagyon érdekelt senkit. Mikor az Alkaloidában dolgoztam volt olyan, hogy kaptuk egy jegyet, amire a nájlonban, ami réges-régen megszűnt (a település központjában található étterem beceneve) kaptunk egy rántott húst, főtt krumplival, és ecetes uborkával. Mikor az üzem, munkaversenyt nyert, akkor üzemi buli volt a gyári étteremben. Amolyan, dűcsd ki, borítsd ki módra.
- Az 1986.-os felvonulás furcsára sikeredett. Nem olyan szépen, andalogva sétáltunk ki a focipályára. Gyorsan kimentünk. Rövid beszéd, azzal zárva, hogy mindenki menjen haza. Akkor még nem tudtuk, hogy mind ez, az április 26-án, a pripjatyi Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben bekövetkezett baleset miatt történt. Jegyzem meg, március 28-án, történt az amerikai atomipar legsúlyosabb balesete a Three Mile Island atomerőműben. Itt is magolvadás kezdődött, de sikerült megállítani. Persze itt is szarkofágot helyeztek a sérült blokkra. Ehhez 150 tonna ólmot használtak fel. Az ott történtek tanulságait hasznosították az erőművek építésénél. Igaz hét év múlva bekövetkezett, a Csernobil néven elhíresült baleset. Ez hazánkban akkor került nyilvánosságra, amikor a szennyezett felhőt észlelő országok bejelentették. Emlékeim szerint Svédország hozta nyilvánosságra az első adatokat.
- Hagyom is a történetet. Annyit azért tudjatok. Nem ez, az ukrajnai eset volt az atomenergia felhasználásának legsúlyosabb története. A majaki, 1957-ben sokkal súlyosabb katasztrófa volt. (Kistim-tragédia). Ezek is azt példázzák, hogy a hatalom az után hajlandó információt adni, - akkor is a legkevesebbet - mikor már elkerülhetetlen. Napjainkban is ez történik, a környezetvédelemmel kapcsolatban. A Föld nyersanyagainak mielőbbi felhasználását úgy tüntetik fel, mintha az bolygónk megmentését szolgálná. Amúgy meg. Egy erős Napkitörés visszavetheti a földi civilizációt. Miért óvnák akkor a természetet. Éljük fel mielőbb. Ki tudja, mi jön? - addig legalább éljünk jól! Herdáljuk el a ritka földfémeket. Ha mégsem következik be a napkitörés miatt katasztrófa? Kit érdekel? Az legyen az elkövetkezendő generációk gondja. Oldják meg! Na, ez egy remek végszó. Komolyan mondom, hogy legközelebb tényleg május elsejéről írok majd. Ez, az ünnep megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Remélem, nem kalandozom el. Ha mégis, - akkor mi van? Őseink is kalandoztak. -.appa.
