- Az úgy van, hogy a Poeton megjelent versekhez írnak észrevételeket. Nagy általánosságban, nem kritizálják a verset, hiszen a költők tudják magukról, hogy érzékenyek. Ha végig gondoljátok, akkor érthető is, hiszen azért költők, mert beállítottságuknál fogva, érzékenyek a történésekre. Sok esetben a művészek előre megéreznek olyan dolgokat, amik már a levegőben vannak. Hirtelenjében két film jut eszembe. A „Büdösvíz” és a Tanú. Most megint eltévedetem. Tudjátok volt ez így máskor is, hogy félrevittem a nótát. A lényeg. (-’23.12.14.) Ezt a következő, vagy alábbi levelet kaptam.
- Rögtönzés a versedre, ami nagyon felzaklatott:
Hiábavalóság?
Mi az?
Nincs igazad!
A bánatok mindig bántanak.
Csak halogat az, aki tagad.
Mert amikor magára marad az ember,
„mint ima végén az ámen”,
addig gyötri minden láncra vert gondolat,
míg rá nem dől a régóta málló vakolat,
amíg ki nem mondja
azt, amit régen kellett volna,
hogy aztán újabb feloldozásért állhasson sorba.
Üdv.: Margó
- Ugyan mondjátok, - mit lehet erre írni? Bizonyos szempontból igaza van. Megfigyeltétek? Bizonyos szempontból minden véleménynyilvánításnak igaza van. Persze, hogy ez, így csonk nélkül nem igaz! De, minden olyan esetben, amikor nem rossz indulat, vagy álnok képmutatás vezette a vélemény megformálását, akkor igaz. Teszem hozzá, - sajnos igaz. Mert bevallhatjuk. mindnyájan rosszul viseljük kritikát. Néha még a dicséretnek sem örülünk. Kevésnek találjuk. Az emberek több jót mondanak magukról, és ezt komolyan is gondolják. Azt gondolom, ez elfogadható, hiszen az ember elfogult magával szemben. Érthető módon, nem lehet semleges, külső szemlélője önmagának. Válaszoltam is. Nemcsak udvariasságból. Szeretek válaszolni. Kiélhetem grafomán hajlamaimat. Nem felejtettem el, mit mondott a Prédikátor. Hiábavalóság! Az irkálás (és persze a véleménynyilvánítás is az). Hisz mindaz, amiket emlegetek pusztába kiáltott szó. Ideje lenne már, hogy következzék a válasz. De az, nem ma lesz. Megígérem, legközelebb sort kerítek arra is. -.appa.
