appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Szeptemberi tanakodás

2024. február 07. 19:23 - appasztorik

2022-09-18

Délelőtt elmentem csontit venni. A bolt udvarán, ott beszélgetett Lajos, egy szintén régi Alkaloidás munkatársunkkal. Ő nem horgászik. Ahogy észrevettem, mindenféle boltokból, és konyhákról összeszedi a kartondobozokat. Jó nagy háza van, az biztos. Ezzel segít be a fűtésbe. Jövök ki a boltból, még mindég beszélgetnek. Lajos ül a kocsiban, Bandi beszél összevissza, hogy Ő miket hallott. Nem lehet elvinni a halat, meg ilyenek. Azt mondja Lajos: Gyula mond mán meg Neki, hogy ezeket mind tudjuk, ne Nekünk mondja. Nem lehet vele boldogulni, csak tartja az ismeretterjesztő előadást. Kérdem Lajost, - mit keresel itt? Mondja, csontiért jött. Fog egy kis kárászt a sok balin után. Mondom Neki: mindenki panaszkodik, hogy nem megy a balin, alig lehet fogni. Tegnap is fogtam, vagy tízet. Az idén biztos fogtam száz balint. Sok volt a kicsi, de a legnagyobb 5 kilós volt. Kapja is elő a telefont, és mutatja. Utána mutatja a pródi pontyfogásait. Igazából Ő tavaly cuppant rá a pergetésre. Vertikális pergetéssel tavaly is sok halat fogott. Szép süllőket is. Most a nagy balint, meg több kisebbet is, valami csepp formájú fával fogta. Előtte van egy műlégy. Olyan is volt, hogy mind a kettőn balin volt. Azt mondja, tegnap (pénteken) úgy járt, hogy bilincsre tett 3 balint. Egyszer, azt látja, hogy három balin ott úszik előtte. Meg is állapította, hogy ezek elszemtelenedtek, hogy kiúsznak ide a partszélére. Hát az Ő balinjai voltak. Kiakadt a pányva. Mondom: oszt mi van akkor? - fogtál másik hármat. Hát nem fogtam, - felelte. Utána, csak egy jött. Kb. egy óráig evett, utána eltűntek. Elindultam egy idő után. Bandi lép egyet, nyújtja a kezét. Mondtam Neki. Háromszor paroláztunk, Én már megyek, és ott hagytam Őket. Sűrűsödtek a felhők, és elég rendes eső alakult ki. Délután, néha a nap is kisütött. Elindultunk Attilával szétnézni. Ha más nem, akkor Lajos ott lesz. Délelőtt igen fenekedett, hogy Őt aztán nem érdekli, ha esni fog. Van esőkabátja. Mondanom sem kell, hogy nem volt ott, de Gyuszi ott üldögélt. Megálltunk a kifolyónál, és a fák alatt visszasétáltunk. Mondta, hogy 10 perce van itt. Mondta az asszonynak, egy óra múlva jöjjön érte. Tényleg, akkor kezdett apróságokat fogni. Kis kárász, naphal, gyöngyös razbora. Jó a libának. Kárász nincs rendesebb. Ha lenne, akkor felvenné, a vékony gilisztát. Egy csonti volt tűzve a horog szárához, és egy nagyon vékony giliszta két helyen megszúrva. A nagyon hosszú csüngő miatt rengeteg kapás volt, de nem akadt. Voltak buborékok a pályán, amit megszórt, de azok békén hagyták a horgát. Elkezdett cseperegni az eső, elindultunk vissza a kocsihoz. A fák alatt a csepergés sem látszott. A kocsinál már nem is esett. Felsétáltunk az északi ágra.  Sok sáscsomót hozott a víz, de fentebb voltak tiszta helyek. A békalencse kezd mindenütt barnulni. éjjel már hideg van ezek szerint. Hihetetlen mennyiségű gomba van a fák alján. Négyféle is. Az egyik csiperke. Van egy sárga. Szép nagy kalapú, vastag húsú, csöves gomba is. Olyasmi, mint a tinóru. Volt kisfőnököm tudná, az piszkosul ismerte a gombákat. Nem tudom ma mi lesz. Hol süt a nap. Hol besötétedik. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9718320757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása