- Hogy függ össze a kettő? Jogosnak látszik a kérdés, de aki olvasta a tegnapi töprengésemet, és ismeri a mondást: minden mindennel összefügg, az belátja, hogy ezt is meg kell beszélni.
- A tegnapi záró mondataim úgy hangzottak. „Nem becsülik meg a vállalat mellett kitartó embereket. Így alakult a világ”. Belátom ez roppant pongyola kifejezés. És semmiképpen sem a jelenlegi világ kialakulását, teremtését írja le. Ilyenné alakult a világ, lenne a helyes kifejezés. Lehetne azzal érvelni, hogy a Mindenható is ludas a dologban, hisz hagyja a teremtményeit szabadon garázdálkodni. A pusztai vándorláskor még sújtotta a helytelenül cselekvőket. Megnyitotta alattuk a földet, vagy vót valami retorzió, ami halálos kimenetelű volt. Azt ne feledjétek el, a Teremtő szabad akaratot adott Nekünk. Úgy vélem, hogy jól szórakozik azokon a hülyeségeken, amiket csinálunk. Ez olyasmi lehet számára, mint mikor kölyök korunkban dinnyemagot köpködtünk a padfeljáróról, a tyúkudvarba. Ennél már csak az volt jobb, mikor kisujjnyi halacskákat dobáltunk közéjük, és eszement rohangálásba kezdtek vele. Tudom! – hülye játék, olcsó gyerekeknek.
- De mi van a jéggel? – kérditek. Hát akkor még vót. Ami most van az csak sikumiku. Itt most megint kénytelen vagyok magyarázkodni. Nem a gyerekjátékra gondolok! A hetvenes évek elején, az általam Bübüte néven becézett tiszalöki kolleganőm használta ezt a kifejezést. A szövegkörnyezet alapján lekicsinylő kifejezés volt. Jelentésileg az, „az semmi”-nek egy még lekicsinylőbb formája vót: „hát a, csak sikumiku”. Később, a Japános hangzás miatt, pingpongozáskor a szervám megkezdése előtt fenyegetőztem vele: na, akkor bevetem a nagy sikumikut. Erről ennyi dosztig elég.
- Na, jól ott hagytam a jeget, de nem végleg. Ahogy a rádióban mondják, nem kell aggódni. Folytatom is. Apám mesélte, hogy gyerekkorában Kenézlőn, a 20-as években, akinek volt fogata, azok mentek kommencióba, és a holt Tiszától hordták a jeget a falusi jégverembe. Visszautalva a kényszerítő erőre. Akkor a földesuraknak már nem volt hadserege, az a feudalizmust jellemezte. Ez utóbbit csak mellékesen jegyeztem meg.
- Még nem jegelem, a jeges témát. A hatvanas években Kenézlőn nyaraltam a rokonoknál. Akkor a kocsma udvaron hátul volt jégverem. Ez a kocsma balról az első épület volt, ahogy Patak felől jövet bekanyarodtunk a Tanácsháza felé tartó egyenesre. A jégveremben tartotta Hagymási Feri, csapolásig a hordó söröket, meg rekeszes borokat is. Az emberek így tudtak hűvös söröket kortyolgatva kuglizni a kocsma udvaron. Hogy kerültünk zsenge gyerekként a kocsmába? Feri szegről-végről rokonunk volt. Volt másik kocsma is, benn a faluban. Szemben a patikával, a hús-bót mellett. Ott volt e jégverem, azt nem tudom. Abba a kocsmába nem jártunk. Jegyzem meg a kocsmajárók manapság is egy kocsmába járnak, amíg be nem zárják. Mert, mit tesz Isten? A nagy jólétben a kocsmák csődbe mennek. Ez nem élc, vagy kritika. Az embereknek annyi pénze van, hogy megtehetik, márkás, minőségi italokat vesznek maguknak, ha italozni szottyan kedvük. -.appa.
