- Edit versében nagyon bölcs tanácsokat olvastam! E bölcs tanácsok, arra vonatkoztak, hogy véleménykülönbségek esetén, ne essünk azonnal egymásnak.
- Mire is, azt írtam: De, e fránya korban könnyen borul el az ember agya. Nem biztos, hogy arra a személyre, annyira mérges az ember fia, vagy lánya, aki felé kiengedi a gőzt. Valahol ki kell ereszteni magunkból a felgyülemlett feszültséget. Persze lehetne disztingválni. De ebben, a szenteskedő, Isten nélküli időkben, kevés embernek adatik meg az önuralom. Mindenki máson akar uralkodni. Lejáratni a másikat. Megalázni.
- Idézte, „ha megdobnak kővel”. A Bibliából való idézetről, az jutott eszembe: Egyre többeknek nem adatik meg a kenyér. Mivel dobjon vissza?
- Az alábbi három sor jutott eszembe:
Szomorú, ingerült világ ez, amiben élünk.
Rosszabb lesz, attól félünk.
Csendben ülünk és remélünk.
- Margónak írtam. Igazad lehet. Mintha úgy lenne berendezve a világ: hogy elkéssünk, hogy ne legyünk képben, hogy ne értsük meg, mit akar a másik ember.
- Nem tudom, - Te hogy vagy vele? Én, sokszor azt sem igazán értem, - Én, mit miért csináltam úgy? Magukkal sodornak a történetek, a cselekmények. Ide-oda dobálnak a hullámok. Érdemes lenne kapálózni? - Én nem arra, Én nem azt akarom. Látom, ahogy a sors nevű öreg, megrántja a vállát, és azt dörmögi: nem azt akarod? - oszt akkor mi van? Hát jó, mondom egy idő után. Oszt vagy jó, vagy nem. Nincs más opció.
- Sokan kitiltottak eddig. Azt gondolom megértem, akik ezt teszik. Mégiscsak édes gyermeküket szólom meg. Ezt tettem Margó versével is (Ő nem tiltott ki). Azt írtam, a tört nem ismeretlen. Értékkel bír. Amúgy, nem akarlak elkeseríteni, de lehetetlenre vállalkoztál. Nem fogod tudni kiszámítani. A nullával nem számolhatsz úgy, mintha pozitív egész szám lenne. A számok sora valóban végtelen. Ennek csak az a kritériuma, hogy a számhoz, egyet hozzá lehessen adni.
- Oké. Látom a számok halmazán kívül, az emberi kapcsolatok vonatkozását is. Mind a két szempontból elgondolkodtató vers, de az utóbbiban jobb.
- Mindenféle dógokat olvasva, időnként még megjelenik a hírhedt 2004. december 5-i népszavazás. Jövőre lesz a 20 éves évfordulója. Látjátok milyen súlyos probléma volt az. Az óta, semmi érdekes nem történt. Képtelenek vagyunk kiheverni.
- Ez is érdekes. A Mi Szentkoronánkról jelent meg egy vers. Egy hozzászóló, az alábbiakat írta:
Ha jól tudom Konstantinápolyi, amelynek már semmi köze a keresztény hitvilághoz. Mint ahogy a meghamisított történelmünknek se. De azt is megemlíteném, hogy egy olyan király lett szent általa, aki lemészárolta e cél érdekében saját törzsi vezetőit.
- Én is írtam hozzá: Tetszik. Jól megírt vers.
Tény! - van koronánk.
Láttam az eredetit a parlamentben. Ha az, az eredeti
Láttam a másolatot Debrecenben, egy a vándorkiállításon.
Hajjátok? - szörnyű gyanúm támadt. Mindent összevetve. Az igazságot sosem látjuk meg. És ami a legborzasztóbb, - semmivel kapcsolatban sem. -.appa.