- Lehet, hogy mostani kijelentésem illúzióromboló, de a válaszom, - senki! Mi értelme vót akkor, több napon át azon nyavalyogni, - mi lesz a Földdel? Erre is egyszerű válaszom van. Semmi. Ettől még el lehet gondolkodni dógokon. Régen mondtam. A Prédikátor is régen mondta, - sőt, Ő még régebben. Hiábavalóság. Minden hiábavalóság az ég alatt. Elég arra gondolnunk, hogy az ember nincs tisztában cselekedeteinek súlyával, következményeivel. Hogyan is lehetne? Amiket csinál, azok olyan dolgok, amiket eddig nem tett. Honnan tudná? – mi alakul ki belőle. Bizton mondom még a MI sem képes kiszámolni. Neki is, - bár gépről lévén szó – talán helyesebb azt mondanom, hogy annak is szüksége van adatokra. Pontosabban lenne, de ilyen adatok nem állnak rendelkezésére az emberiségnek. Aztán, az a szomorú igazság, hogy ami a birtokunkban volt, azt nem vesszük figyelembe. Meg el is felejtjük.
- Itt jön, egy szomorú sommázata a dógoknak. Azoknak az embereknek a legtöbbje, akik a Föld megmentésért dolgoznak, az új környezetvédelmi eljárásokból hizlalják a bankszámlájukat, és ebből akarnak tovább gazdagodni. Most mondhatjátok, hogy ne legyek rájuk irigy. Az, aki ilyen nemes, emberiség életét érintő munkát végez, az minden pénzt megérdemel. Na, ja! Megint elmondom: az eljárások nem szolgálják a környezet védelmét. Tovább sérülhetnek az ökoszisztémák. Nem lehet tudni, melyik beavatkozás, - milyen következményekkel jár majd. Amondó vagyok, ez a leggondosabb tervezgetés esetén is kiszámíthatatlan. Az emberiség, de minden más élőlény is, amióta itt van a Földön, egy cél vezérli. Túlélni a többieket. Ebben a gondolatban, - ahogy megfigyeltem - van egy érdekes momentum. Természetesen emberi oldalról. Azt hiszi, hogy Ő megússza. A többiek, mármint élőlények vélekedését nem ismerem.
- Ha abból indulunk ki, hogy 1960-ban 3,032 milliárdan voltunk, és ma 8,040 milliárdan vagyunk, akkor az előbbi felvetés igaznak mondható. Eddig megúsztuk. De, meddig?
- Szóval itt van nyolc milliárd ember, aki nem tudja, megmenteni a bolygót. Nem is tudja, hogy meg kellene menteni. Elvan itt, oszt kész. Azt még nem is mondtam, hogy percenként 535 csecsemő születik, a tudatlanok táborához. Ismét mondom. Ott vannak, akik nem is akarják megmenteni. Most nem a környezeti gondok nyerészkedőire gondolok. Azokra, akik számára az ökoszisztémák összeomlása, túlságosan elvont, távoli. Azt gondolják, az elkövetkezendő generációk, a jövő nemzedékek irányába nincs felelősségük. Pedig az a napi 385 ezer gyerek nem semmi (évi 140,5 millió). Teszem hozzá, 15 évesen, a ma születettek beállnak a sorba és szülnek. Az orrunk előtt, mi több velünk történnek a dolgok. Úgy járunk majd, mint a törpeharcsák. Időnként rendet vág közöttük egy vírusos fertőzés. A lakosság egy részének megélhetési gondjai vannak. Nemcsak hazánkban. Azért, hogy az emberek ne is törődjenek ilyesmivel, a médiumok mindent megtesznek. Beszámolókat közölnek katasztrófákról. A celebek viselt dolgai is, bármikor érdeklődésre tarthatnak számot. A napi, saját gondok foglalkoztatják az embereket, de a péer sikeresen elterel még attól is. Lássuk be. Az nem katasztrófa, hogy az emberiség, egyre gyorsuló ütemben a kipusztulás felé sodródik. Ilyen csekélység nem vetekedhet a napi szenzációkkal. Az ökoszisztémák összeomlása, túlságosan távoli a számunkra. -.appa.
