• Hajjátok? – eddig olyan, de olyan büszke voltam Magamra. Úgy emlékszem az idén még nem utasították el versemet. Bizony, a siker elbizakodottá tett. „Versed sajnos több helyesírási hibát, hiányos központozást vagy ékezethiányt tartalmazott, ezért sajnos el kellett utasítanunk.”
• Az jutott eszembe. Ha, az újságok nem jelenhetnének meg, amikor az idézett hibák előfordulnak, akkor biza nem sok újság jelenne meg üres oldalak nélkül. De hála Istennek az újságokat nem nézi át senki. Így mindnyájunk legnagyobb örömére, nem maradunk tájékozatlanok.
• Részemről, azzal magyarázom a dolgot, hogy minden írásnak meg van a saját feladata. -.appai lárma: „ Az irodalom (versek, novellák, regények) feladata, hogy tanítson. Az újságok célja (politikai tartalom), hogy hülyítsen”.
• Lássátok hát a verset. Belejavítottam. Természetesen, ezt sem teszem fel a Poetra.

Összegzésféleség?

Valami bevezetésféle:
Hiába tanácsoltam. meg ne írd, jó gyerek!

Hát ez utóbbi sor, kétségtelenül rosszul van írva.

Helyesen: Hiába tanácsoltam, - meg ne írd, jó gyerek!

Így is elutasították volna. Jártam már úgy. A mondat, nem felel meg a helyesírás szabályainak.

Vagyok magammal olyan nexusba,
hogy még magamra se figyelek.
Nem akartam Én nyavalyogni,
mint teszik azt egyesek.
Mégis, azzá kerekedett.

A 63-as árvíz elvitte a testvéremet,
de nem értem meg veszteségnek.
De ez, most egy másik történet.
Nem érdekelt, hogy valakinek bók kell.
Így lettem, öntörvényű kókler.

Valahogy ösztönösen éreztem,
a világ nem, valós körülöttem.

Ez is hibás. Nem kell vessző. Helyesen: a világ nem valós körülöttem.

Anyám próbálkozott.
De Én, nem menekültem a hitbe.
Ihatok már, hideg vizet mindenre.
Talán nem is voltam annyira gonosz,
mint ahogy Ő hitte.

Kisfiam, bűnösök vagyunk mind!
Az emberi élet mitől kincs?

Lám, itt az alkalom. A múltba révedve.
Nem kapok, de választ keresek pár kérdésre.
Miért is nem merültem el a beat-be?
Miért? - mert lusta voltam bármire,
és ezzel, van válasz mindenre.

Az életem egyszerű, és átlátható.
De jó! Igazából, nincs is más opció.

Talán illenék megkérdenem.
Szerettem volna hinni valamiben?
Komolyan mondom. Hát... nem nagyon.
Valahogy, nem voltam az a fazon.
Meg nem is nagyon volt alkalom.

Ide egy vessző kell. Helyesen: Meg, nem is nagyon volt alkalom.

Kérdések! Na és a válaszok?
Egyáltalán. Valaha kapok?

Mondok, valami összegzésféleséget.
Az élet történik, ahogy éppen éled.
Nincs benne előleg.
Mondhatni nem volna jó.
De nem is választható.

Lám. Ez így alakult.
Mindez, volt a múlt.

Nem hiszem, hogy egyszer a szentek.
Kényszer életre ítéltek.
Nem voltak szentjeink.
Református voltam,
amíg vissza nem mondtam.

Vénségemre, így lettem hitehagyott.
A világról. Mégis, mit gondolhatok?

Inkább ne is szóljatok. Hallgassatok!
Nem azért írtam, mintha szükségem lenne tanácsra.
Tudjátok mit? Fütyülök Én a világra.
Tény! Nem jókedvemben teszem,
de hát ilyen az életem.

Utóirat:
Ti, csak ne sajnáljatok.
És, hogy lássátok, változok.
A jó emberekre, jó szívvel gondolok.
Keresek! De egyáltalán. Találok?

 Hát ennyi, a történet.  -.appa.