- Előre bocsátom, hogy hétköznapi értelemben az emberek a Földet értik világ alatt. Itt születtek. Itt halnak meg. Nekik ennyi a világ. Gyerekkoromban még voltak bácsikák, és nénikék, akik nem hagyták el falujuk határát. Pontosabban, a határban dolgoztak, de nem mentek át másik településre.
- Nem az első eset, hogy eltöprengek a Föld gazdasági életének alakulásán. Egy rossz szójátékkal élve: ez, az alakulás, biza elég kulás. A szegények számára totálisan. Teszem hozzá. Ez így, nem is teljesen igaz. Minél gazdagabb valaki, annál inkább úgy érzi, a többiekhez képest, indoktalanul lemaradt gazdagodásban. Ott már minden százezer hiányzik.
- Pislantsunk rá az eredeti tőkefelhalmozás elméletére. Pislantás alatt nem azt értem, hogy dobjunk rá egy sárgát. Az amúgy is, csak havon mutat jól. Bár ez is hozzáállás kérdése. Mondok még valamit. Nagy dolgot is dobhatunk rá, és akkor helyén értékelnénk a dolgot, hiszen elég szar a helyzet. Mi több, a gazdasági növekedés erőltetése miatt a helyzet egyre rosszabbá válik, az egyre sűrűsödő, mind gyakrabban előforduló – mesterségesen létrehozott – válságok miatt.
- Kezdjem az elején. Joseph Schumpeter, aki a 20. század egyik legjelentősebb közgazdásza hírében áll, létrehozott egy liberális gazdasági elméletet. E szerint a piac, a gazdaság minden szereplőjének pontosan annyit juttat vissza, amennyivel az hozzájárult a gazdaság teljesítményéhez. Azt mondta, a tőkések azok, akik a leginkább hajlamosak a megtakarításra és sikerük titka ebben rejlik. Abból indult ki, hogy a piacgazdaságnak nincsenek belső ellentmondásai. Azt felveti, külső veszélyek és támadások fenyegethetik.
- Azt teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a piac erősen manipulált. Érdekcsoportoknak megfelelően, irányítottan osztják fel. Így aztán a részesedésnek semmi köze ahhoz, mennyit tesz a gazdasághoz. A korrupció miatt túlárazott tevékenységek lesznek a nyerők. Hazai példával élve. Lásd, Mészáros Lőrinc nagytőkésünk részesedése a magyar piacból.
- Ne feledjük el, amit már többször hangoztattam, - gazdagodni, csak valakiknek a kárára lehetséges. E kitételt végiggondolva kimondom, a Föld gazdasága nem növekszik, csak a számok alapján és főleg papíron. Én 1970 szeptemberében havidíjas munkásként 1350 Ft fizetést kaptam. Ebből jobban meglehetett élni, mint most az említett összeg százszorosából. Ennek oka az, hogy több pénzt vonnak el azoktól a csoportoktól, akik effektíve, a munkát végzik. Ezek a pénzek, a nagytőkéseknél, a politikusoknál, és a bankároknál csapódnak le. Itt nem érdemes rangsort keresni. Kusza, szövevényes területre mennénk. Az említett halmazokhoz tartozó társulások között nagymértékű összefonódások vannak. -.appa.
