- Azt írtam a versemben: a hatvanhármas árvíz elvitte a testvéremet. Nem is tudtam arról, hogy lesz. Sokkal később jutott eszembe, hogy Bodnár néni, aki a házi nénink volt, kicsi koromban mondogattatta velem: nem kell kistestvérke. Kidobjuk az ablakon. Itt most megállok egy kicsinykét. Ez időben, nem igen az árvízkor volt. Jóval korábban lehetett.
- Erről jut eszembe. Még csak meg sem rendített Ilonka elvesztése. Nem azért, mert lelketlen voltam. Sokkal később tudtam meg. Már középiskolás lehettem. Nem szó szerint vitte el az árvíz. Meneküléskor anyám megfázott és elvetélt. Meg gondolom a stressz is közre játszott, de akkor még nem hallattunk ilyesmiről.
- Délután nagyon emelkedett a víz. Emlékeim szerint Ánczigék után, a szemben lévő Marajdáék háza és Mi házunk között, az úton keresztbe gátat építettek kavicsból. Hozták Zillel és azt borogatták gátként keresztben az útra. Ennél a gátépítésnél kicsit megállt bennem az ütő. Nem akkor. Akkor gyerekként ott ténferegtem, és valójában nem érintett meg a dolog. Azt hiszem, így telik az életem. Ténfergek. Ha idegelem magam, akkor meg felmegy a vérnyomásom. Akkor most miért állt meg bennem az ütő? Attól hogy elfelejtettem Marajda bácsi nevét. Az öreg suszterét. Aki az utcára néző ablakkal szemben ült suszter székén, és fogai közt szűrte a szavakat. Ennek igen eccerű oka volt. Szájában voltak a faszegek, amit gyors ütemben kalapált a cipőtalpba. Foltozott is, és minden más javítást is. Előtte kötény volt, amibe időnként beletörölte a kezét.
- Azért ijedtem meg, mert azt hittem elfelejtettem a nevét, pedig csak keverem a neveket. Az ugrott be, hogy Marajda Mari osztálytársam volt az általánosban. De nem. Ő Madej Mária volt. Édesanyja volt a főutcán található WC személyzete. Valahol, a Dózsa György út alsó részénél laktak. Nem tudom ott volt e árvíz. Még valami, amit elfelejtettem. Egy osztálytársam lakott velük egy házban. Voltam egyszer Náluk. Az arca sem rémlik. A Marié igen. Nyolcadikban összeköltözött Simonnal, aki Marinál jóval idősebb volt. Nem tudom, ez vezetéknevet, vagy keresztnevet takar. A hírek szerint Simon 53 éves volt.
- Igazából semmit sem tudok az újheliekről. Tóth Gabit említettem. Volt Deák Gabink is. Vele együtt konfirmáltunk nyolcadikban. Anyja, talán földrajzot tanított Nekünk. Az apja tanár volt. Volt egy húga. Petike. Gabival egyszer találkoztam Mezőzomboron. Vártuk az Újhelfelé tartó vonatot. Az is lehet, hogy a Nyíregyre menő vonatot vártuk. Talán Nyíregyen járt főiskolába. Rajzszakra.
- Apropó vonat. Egyszer, amikor utaztam, jött egy nagyon szép kalauz lány. Hlinyánszky Jutka volt. Ő is osztálytársam volt. Lám, vasutas lett, mint az édesapja. Az Ő édesapja is kalauz volt, mint az enyém. -.apppa.
