- Ez, egyben emlékezés is Tóbiásra. Remek macska volt, egy egyéniség. Nem volt az a tipikus önérdek érvényesítő macska. Legalábbis, az emberekkel szemben nem. Persze, a többi macskát elkergette. A kertben letett étellel kapcsolatban nem volt annyira agresszív. Hagyta, hogy más, arra járó macskák is lakmározzanak.
- A napokban, pontosabban két napja írtam, a hurkos macskafogóról, és súlyos sérültjéről, Tóbiásról. Tegnap imilben írtam Ilkónak a következőket. „Azt gondolom, amikor felugrott a kapuoszlopra, akkor búcsúzott el Tőlem, a maga módján. Azt mondta Sanyi napokig nem jelentkezett. Tegnap megjelent. Feküdt. Nem reagált, amikor megjöttek a gazdái. Nem ivott sem vizet, sem tejet. Később az úton találták. Elnyúlva feküdt. Érdekes, hogy volt az útnak egy pontja, ahol sokszor feküdt. Úgy kellett az autóval kikerülni. Vélem van ott, valami negatív energiával bíró pont, amit a macskák szeretnek. Ma megyek délután Sanyiékhoz. Nem lepődnék meg, ha Tóbiás utolsó erejével elment volna, és többé nem kerülne elő. Meglehetősen szomorú történet. Valamelyik nap pont ott voltam, mikor megjelent Gazember. Ez egy erősebben vörös macska, mint Tóbiás. Azt hiszem testvérek. Olyan jó hangulatban volt, hogy hagyta magát megsimogatni Sanyi által. Roppant izgalomban volt, mert a kábelen ült egy feketerigó. Felugrott a kerítésre. Onnan nézte a madarat és rettenetesen nyávogott. Úgy csinált, mint aki ugrani készül. Kinevettük.” Hogyne tettük volna, hiszen hat méterre volt tőle a madár. A nevét is módosítanom kell. Sanyi Gengszter-nek nevezi ezt a macskát. A hirtelen mozdulatoktól fél. Van, még egy rossz tulajdonsága. Megsimogatás után azonnal leugrik, akár ölből is, és megy pisilni. Mindig jelölget valamit, ami figyelembe véve a macska pisi szagát, nem egy kívánatos tulajdonság.
- Pontosítanom kell a történetet, Tóbiással kapcsolatban is. A napokig nem jelentkezett, igaz. Sanyiékhoz, már nem ment át. Előtte évekig, az első reggelijét ott fogyasztotta el. A megjelent, azt takarja, hogy hétfőn látták az utcán. Gizike is kiment az utcára. Tóbiás elindult felé, de megállt. Gizike vitt neki tejet. Próbálta itatni. Vizet is itatott volna vele. Nem nagyon reagált. Gazdái bevitték a kazánházba, ahol annak idején sérüléséből lábadozott. Tévedtem abban, hogy utolsó erejével elmegy. Azt gondolom, nem volt már utolsó ereje. Bement a kazán mögötti területre, és ott találták meg a tetemét.
- Abban nem tévedtem, hogy Tóbiás, a kapuoszlopon búcsúzott el Tőlem. Bánom, hogy nem simogattam meg. Bár ha, belegondolok nem is várta el. Tudta, hogy nem simogattam meg sosem. Elfogadta, hogy lábbal megsimogatom. (Érdekes, ezt kutyák is szeretik). Szóval, azt gondolom rendjén volt ez így. A kapcsolatunknak megfelelő búcsú volt. Azt hiszem hiányozni fog. Az autó hangját felismerte, és jött át Sanyiékhoz. Amikor megálltam, és kinyitom a csomagtartót, két lábra állt. Mellső lábaival megtámaszkodott az ütközőn, és benézett. Nagyon örült mikor látta, hogy halakat hoztam. Ez is hiányozni fog.
- Elgondolkodtam azon is, hogy azt tartják, a tudomány világában, az állatoknak nincs haláltudata. Nem tudom, mit is gondoljak erről, a történtek után. Mondhatjátok, hogy belemagyarázom a történetbe, miszerint egy macska elbúcsúzik a környezetétől. Higgyetek, amit akartok. Mindenesetre, most is elbúcsúzom tőle: nyugodj békében Tőbiás. -.appa.
