Három óra után elindultunk. Mikor kanyarodtunk a zsilip felé vezető útra, láttam, hogy vannak a keresztgát helyén kialakított horgászhelyen. Mikor odaértünk akkor láttam, hogy a gátkoronán ül az illető. Bak Sanyi volt. Messziről azért tűnt több embernek, mert ott a motor, meg a sok horgászmotyó. Elkezdtem vele pletykálkodni. Hova járt eddig? Mindenfelé. Most is Kálvinról jött át. (Kálvinháza hivatalosan, de mára már csak egy ház, és nem Kálviné). A kotrás miatt, annyi gyöszöny jött, hogy nem tudott horgászni. Egy bottal úszózik, és bedob egy pikert is. Említettem Neki, hogy az egyik spori dicsérte Kálvint. Nem kell etetőanyag. Bedob egy doboz konzerv kukoricát, és jönnek a kárászok.  Azt mondta, ez azért nem így van. Erre elmeséltem Neki, hogy a minap az alsó beton közelében horgászó spori is azt mondta, csak egy doboz kukorica kell. Asszongya erre: Gyula bátyám tudja, hogy Én mindég egy doboz kukoricával indítok. Higgy el, hogy nem így van az, ahogy mondják. Hetek óta nem tudok a haveromnak fogni, vagy 8 kárászt. Két órája ülök itt. Az előbb fogtam egy törpét. Azt is azért, mert csonti csokrot tettem fel. Azt is csak nyomogatja, és nem viszi. A  pikert néha megrázza, de nem görbíti meg rendesen. Gondolhatjátok, ezek után nem nagy reményekkel indultam el a régi helyünkre. 1/2 4 volt mikor bedobtam a kedvenc négy méteres szerelékem. Ezzel is plusz időt töltöttem. Nem vittem magammal elsőre a szerlékes dobozt. Másodjára sem. Kivettem egy létrát, és visszamentem. Átkavargattam a péntekről maradt kaját, és azzal is megszórtam a helyet. Az első kapás 10 peccel négy előtt jelentkezett. Egy tenyérnyi bagolykeszeg. Már süllyedéskor megfogta. Ezért a csalit elemeltem a fenékről. Jó ötletnek tűnt. Utána jövögettek. Kicsit közelebb mentem a fenékhez, mert két küsz is jött. Úgy alakult ki, hogy a lassú áramlással, olyan 10 centivel a fenék felett sodortatva volt a legjobb mélység. Attila pergetett, de nem volt koppintása sem. Egyre több szabad a vízfelület. A hideg éjszakák jók ebből a szempontból. A víz elég hideg. A keszeg horgászat szempontjából ez nem valami jó. Nem tehetünk ellene semmit, azon kívül, hogy finomabb szereléket vetünk be. Attila éppen odaért. Mondtam dobáljon ott is, mert szép kavarások vannak. A slusszkulcsért jött. A szél dzsekit akarta felvenni. Mondtam hozza el a vizem is. Mire visszajött, akkor éppen bosszankodtam. Egy szép lassú elindulásba belevágtam. Lenyomta magát alulra, és rángatott. Szép óvatosan emeltem el a fenékről. Olyan hatvan centinél látszott, hogy egy félkilós körüli csukával küzdök. Jobb ötletem nem lévén egy helyben tartottam. Egy 10 másodperc múlva a szerelék kilőtt a vízből. Akkor jött meg Attila. Elment? - kérdezte. Mondtam, hogy el. Mi volt? Csuka. Egyből rávágta: az elharapta volna. Mutattam Neki az előkét. El is harapta. Elmentem a kocsihoz, és elhoztam a szerelékes dobozt. Egyúttal a motoros dzsekit is. Míg szerelgettem, Attila dobálgatott. Egyszer a parttól olyan 1,5 méterre egy kis csuka (olyan negyedkilós) kivágódott a sulyom alól, de nem tudta elkapni a gumi halat.  Dobált még kicsit, és elment pergetve, az alsó betonig. Öt előtt megindultak kisebb rablások. Kis süllők,és sügérek lehettek. Fél hatkor befejeztük. Kezdett hideg lenni. Az utolsó hal egy 14 dekás bodorka volt. Ez volt súlyban az idei rekordom. Most beállítottam megint. A 10 dekás naphalam, viszont idei csúcsot jelent. A törpém (a minivel) 8 deka volt. Nem értem, ezek a minik, hogy préselik fel magukat a horogra. Olyan súlytalanok, hogy a bevágás ereje nem tudja átütni a csontot. Ő szúrja fel magát valami módon.  A 13 keszeg 70 deka volt. Volt abban karika, bagoly, lapos, dévér, és küsz. A kezdeti nehézség után, egészen jól alakult.   -.appa.