appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondolataim, Ilkóval váltott levelek kapcsán

2023. február 23. 19:29 - appasztorik

három a magyar igazság

Visszatérve a nemzethez. Elég zűrös dolog ennek az értelmezése. Teljesen úgy értelmezik, hogy a nemzet, az a lakosság, amely egy állam területén lakik. Nálunk nem. Hazánkban ez kiegészül azzal, hogy plusz a külhoni magyarok is. Az se baj, ha nem magyar állampolgárok. Ezt Antall hozta be, de tetszik Viktorunknak is, így vesz Ukrajnából magyarokat, nyugdíjért. Ja! Meg ad Magyar igazolványt. Ezt most hagyom. Többször érintettük azt a témát, hogy miért írsz. Én mindég elgondolkodom azon, hogy milyen precízen, tudatosan építed fel a verseid. Irigylésre méltó. Nekem ehhez nincs tudásom, és Én ennél sokkal trehányabb is vagyok. Annyi bizonyos, nem vagyok költő alkat. Annyiban írok egyedien, hogy nem szerkesztem meg, amit írok. Újabban próbálok belegondolni, mit is tenne egy költő. Ez abban nyilvánul meg, hogy átvariálok szórendeket, akár sorokat is. Azért szeretek prózát írni, mert ott elengedhetem magam. Kedvemre írhatok. Tudom, ezt sem így kellene, de mivel ezzel sincs semmi célom, ezért elégedett vagyok vele. Azt hiszem, be kell látnom, hogy nem tudnám megmondani, - volt e célom az életemben? Sodródtam. Azt gondolom, egy determinált világban élünk. Mindenki akar valamit. A sok akarat összeadódik, és lesz valami. Látszólag olyasmi, amit akartak az emberek. Igazán, lett valami, amit elfogadunk, de pontosan senki sem így akarta. Ezt érvényesnek tartom, az egyéntől a társadalomig. Tehát, kell e, - hogy céljaim legyenek? -, hogy bármit is akarjak. Tudom, ez helyesírásilag nem jó. Mégis így írom, mert azt gondolom, így közvetítem legpontosabban azt, amit közölni akartam. Megjött az év végi lelkendezés a Poet-tól. Büszkélkedem egy kicsit. Ismét kiderült milyen nagyszerű költő vagyok. Lám. Nem rég még szapultam magam, és íme. Megjelenés számmal a felső 20%-ban vagyok. Azt hiányoltam, hogy nem írták meg, hogy állok a 3 elutasításommal. Ebben pedig, akár dobogós is lehetek. Min dolgozom? – kérded.  John Bordásnak azt fejtegetem, hogy miért tartom, rosszul megírt sci finek az Egység Törvényét. Ebbe az irányba terelget, és magot ültet a fejembe, hogy az majd megfogan. Az első kötetről lassan kész a véleményem. Röviden. Következetlen, zavaros, és sületlenségek vannak benne. Szerinte sokan nem értik, mert Ré (Ő beszél a kollektív tudat nevében) nyelvezete fennkölt, és hasonlatként Berzsenyit említi. Megígértem, hogy az első kötetett elolvasom, de a többit nem vagyok hajlandó. János nem érti, hogy Én (valami olyan szinonimát használt, ami ara utal, mintha értelmes ember lennék), hogy nem látom be, a vég óráiban vagyunk. Egyetlen megoldás, az Egység Törvénye. Tényleg a vég óráiban vagyunk, de Én nem bízok idegen intelligenciákban. .-appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7118056888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása