- A mondó vagyok, hogy mostanság nagy szeretettel vitatkoznak az emberek a múltról, és a jövőről. A vita abból keletkezik, hogy az egyik mond valamit, mire a másik ellenkezik. Ilyetén formán, formailag vitatkoznak, de az inkább egy álvita. Gondoljunk bele. Lehet a magyar társadalommal kapcsolatban bármi újat mondani? Ugye, hogy nem. Ugyancsak ez a helyzet, a kapitalizmussal, az ökokatasztrófával, és környezetvédelemmel is. Megy minden a maga útján. Pontosabban, azon az úton, amit a nagyfejűek kitaláltak. A többiek, hol örvendezve, hol köpködve, pfújolva, de végül is részt vesznek, asszisztálnak a cselekmények mellett. Az történelem, az emberiség háta mögött történik, csak a következményeket érzékelik, és viselik el. Ebben a kalandban, játékban ott van az a nemzedék is, amelyiknek valósan a bőrére megy ki a játék. Igazából nem tud mit csinálni. Olybá tűnik, mintha nem lenne jó megoldás. Hirdetik a zöldkommunizmust. A válságot, a szankciókat, a háborút, a migránsokat. A bal-jobb oldal válságát. A kapitalizmus-szocializmus párharcát, holott igazából egyik sincs már. Régen más van már mindkettő helyett, hiszen vissza-visszacsúszunk, valami feudalizmusszerű állapotba, ahonnan az emberiség nem tud tovább lépni. Mindég rossz, sőt egyre rosszabb irányokat céloz meg. Ez nem más, mint a gazdaság felpörgetése, ami óhatatlanul a kizsákmányolás fokozását hozza magával. Vélem egy tervgazdálkodással el lehetne érni, hogy ésszerű mennyiségeket gyártsanak. Csakhogy ehhez vissza kellene térni a termékek jó minőséghez. De-ugye, ezt nem lehet, mert pörgetni kell a gazdaságot. Minden cég annyit gyárt, amennyit nem szégyell, majd eladja a reklámkampányokkal.
- Az antikapitalista baloldal cirka 50 éve rácuppant, hogy a fokozódó kizsákmányolás az emberek környezetének romboláshoz vezet. Ezt kezdték meglovagolni a baloldalon. Igen ám, de az első időkben a hozzájuk csatlakozott zöldek, később elkezdtek leválni, önállósodni. Nem sokra mentek vele. Rájuk sült a bélyeg. A kommunizmus színt vált. Pirosból, zöldre. A zöldeknek volt egy jó meglátása. A szocialista állam is eszement módon pazarolja az erőforrásokat, mi több, ők is termelőerők modernizálásától várják a csodás jövőt, akárcsak a piacokért versenyző kapitalisták. Természetesen a szocialista országok is szeletet kértek a sütiből, nemcsak morzsákat. Így a szocialista országok is elkezdték felvenni a kapitalista országok gazdasági módszereit, mondván: ha ott jó, akkor kicsit alakítunk rajta, oszt itt is jó lesz. De igazából ott sem volt jó, ezért válságokat generáltak, ami gyakorlatilag a Föld összes államara kiterjedt. Nincs ebben semmi meglepő, hisz mindenütt a szemérmetlen, és mindenre elszánt bankárok uralták az ország gazdaságát, olyan módon, hogy a politikusokat a pénz csábos erejével magukhoz láncolták. A probléma abból adódott, hogy a közgazdászok, nem tudtak megfelelő választ adni a kapitalizmus problémáira. Nem volt köztük egy gondolkodó koponya, aki megoldást akart. Ha, volt azt kiközösítették, lejáratták a politikusok előtt. Visszanyúlkáltak régi megoldásokhoz, amik képtelenek voltak megoldani a jelenkor problémáit. Maradt megoldásként a válság, és a pénz inflálása. A politikusnak mindegy, hogy a pénze milyen vásárló erővel bír. A lényeg, hogy nagy legyen a szám. Így is van annyi pénze, hogy nem tud vele mit kezdeni. -.appa.
