„Ma szívembe bújtak fájó, csöpp jajok,”

Dalom bús. Örömködésre semmi ok.

Az idő is, csak fáradtan vánszorog.

Végig gondolom napom. Mit is tegyek?

Előttem óriás kérdőjel imbolyog.

Pedig hát. Nem mintha nem lenne mindegy.

Madárdalok. De nem azok vertek fel.

A vén idő, unottan le-fel csoszog.

Nincs semmi gond. Csak az estet érjük el.

A világ zaja hömpölyög. Vaklárma?

Félelem árad. Az ember csak viszolyog.

Uram! Szükség lenne itt, jó tanácsra.

Ha szívembe bújnak fájó, csöpp jajok,

akkor majd  vidám dolgokra gondolok.

Mond csak Uram. Engeded majd, és tudok?

Az idézet, L. Papp: Az anyák örökké élnek                       

                                                     -.appa.