- Ebből a szabadságból adódott a probléma. A nagy egyetemeknek eszük ágában sem volt lemondani a hallgatói hozzájárulásáról. Az ELTE 0%-ban határozta meg az ingyenes képzésben résztvevők arányát. A diákság nagy felháborodása miatt 5%-ra módosították. A kormány közbelépett, és kötelezte az egyetemeket, hogy a legjobban teljesítő diákok 15 %-át mentse fel a tandíjfizetési kötelezettség alól. Viszonyítva ehhez a II. Orbán-kormány intézkedései után a hallgatók 14%-a részesülhetett az ingyenes oktatásban.
- Visszaidézve a 2007-2008-as éveket, amikor a Fidesz országos kampányba kezdett a tandíj bevezetése ellen. Rengeteg érvvel álltak elő az ingyenes felsőoktatás mellett. A Fidelitas akkori elnöke, a tandíjat vagyoni alapú szelekciónak nevezte. Így utólag, eszünkbe juthat, a tanulás is lehetőséget adott az ingyenes képzésre. Az elnök úr, a jelentkezők alacsonyabb számát a tandíjjal magyarázta. Az alelnök úr keményebb volt. Biztos szeretett volna elnök lenni. 2007. szeptemberében azt mondta: „A tandíj a fiatalok ellen indított büntetőhadjárat része.” Az igaz, a kormány a tandíj bevezetésével egy időben 30 milliárdot elvont a közoktatásból. Csökkentette a hallgatók utazási kedvezményét. Megszüntette a lakhatási-, könyv- és jegyzettámogatást, és megvonta a költségtérítés alóli mentességet a kismamáktól. Azt mondta a beszedendő tandíj nem fejlesztési célokat szolgál, csupán a felsőoktatástól elvont állami pénzeket pótolja. Ebben van is igazság. Napjainkban is ezt látjuk. Orbán egyik helyről teszi a pénzt a másik helyre. Főleg haveri zsebekbe. Mindég is mondom, adni csak valakiknek a kárára lehet.
- Révedek vissza, az ellenzéki Fideszre, mikor a választási programban ígérték nem lesz tandíj. Akkor a ciklus végéig mindent kritizáltak (kormányt, oktatási szervezetet), ha a tandíjhoz valami hasonló dolog bevezetésével próbálkoztak. Pokorni Zoltán, mint a párt oktatáspolitikusa (előzőleg szakminiszter), a Rektori Konferencia döntését bírálta amiatt, hogy teljes átjárhatóságot akartak az államilag finanszírozott, és a költségtérítéses képzés között. Azt feltételezte Zoli, a kormány a rektorok mögé bújt, és ily módon próbálja bevezetni a tandíjat. Tett egy ígéretet: „Bármi is fog történni, a következő polgári kormány el fogja törölni a tandíjat, bárhogyan is fogják nevezni azt”.
- Oszt mit tett Isten? Miután bevezettek egy kemény keretszám-csökkentést, akkor Giró-Szász Bandi, kormányszóvivőként kifejtette, hogy szó sincs tandíjról. Az állam mindenkinek kifizeti felsőfokú tanulmányait. „Valakinek ösztöndíj, valakinek Diákhitel 2 formájában.” Hát ennyi a történet. Manapság nagy jóság van, de ezt tudjátok. -.appa.
