- De még mennyire, hogy van. Itt vannak a mindenféle dógok. Nagy gáz van. Háború a szomszédban. Energia válság, de ne aggódjunk, mert van gáz. Úgy értve, hogy lesz mivel fűteni. Honnan veszem? Mondta a kormány. Hajjátok? - boldogok lehetünk, hogy ilyen kormányunk van. Annyi minden jót ígér a kormány. Nem hiszem, hogy valahol is van még egy ilyen kormány a világon, amelyik ennyire törődik a lakossággal. Gondojjatok bele. Mi mindent ígért, és fog még ígérni. Ebben az univerzumban biztosan nincs, hozzá hasonlatos. Mások mit csinálnak? - azokkal ne foglalkozzunk. Más univerzumokkal se.
- Elég itt a mi bajunk. Az pedig van bőven. Itt van mindjárt a tanárok tüntetése. A jó Bujusz megmondta, hogy milyen a rendes pedagógus. Csakhogy azok nem vették a lapot. Azt hiszik magukról, hogy Ők tanárok. Na, ez a szerep tévesztés tipikus esete. Ott vannak a szülők is. Még azok is tüntetnek, a neveletlen gyerekeikkel együtt. Értitek Ti ezt? A helyett, hogy megnevelné azt a büdös kölköt, hogy nem menjen tüntetni, még Ő is vele megy. Hová fog ez vezetni? És, az is nagyon helyes, hogy a tankerület elbocsájtja az ilyen tanárokat. Mit tanulhat az ilyenektől az a gyerek. Hát ezt, hogy mennek tüntetni, ahelyett, hogy tanulnának az iskolában. A tanárok meg tanítanának. A kormány mondta is, hogy innováció. Még tán tudás központúságot is, de ebben nem vagyok biztos. Ez a kormány sok mindent mond. Sok mindent csinál is. Ha, nem is azt, amit mond. Nem egyszerű összehangolni a dógokat.
- Na-de, a Vadhajtás helyre tette a dógokat. Helyén kezeli a felnövekvő generációt, ami majd megkeresi a nyugdíjra valójukat. Hát, ha a kormány el nem lopja, mint a magánnyugdíjat. De, azt meg megérthessük. Kellett a pénz. Olvassátok hát, ezt a szépen megfogalmazott írást, amit még Zsóti is, az újság írás doyenje is megirigyelhet.
- Idézet a műből. „Lehet rajtunk háborogni, de ma Magyarországon csak egyedül mi merjük ezeket a kis férgeket patkányozni, akik éppen ismét hidat foglalnak. Mi merjük elküldeni őket a kurva anyjukba. De! Ez úgy kezdődött ismét, hogy vissza mertünk szólni. Mi kizárólag tükröt tartunk ezeknek a szarháziaknak, mert csak simogatják őket mindenhol. Nem véletlenül nevezzük őket patkányoknak”. Felhívnám a figyelmeteket, az idézet megkomponáltságára. Mindjárt az elején felelevenedik bennem a falun töltött nyarak hangulata. Az istállók környékén lévő nem kívánatos állatokat féreg névvel illették. Ebbe beletartozott a patkány is. Ezért tartottak férgésző kutyát. Manapság ezek szobakutyák lettek. Aztán ilyenformán, szép párhuzam ebből a szempontból, az iskola, és az istálló. Mindkét helyen állatok vannak, - ha, az idézett részt jól értelmezem? Aztán a szarházi kifejezés, ami megint csak régi időket idéz. Jut eszembe. Mi nyulat simogattunk, nem patkányt. De, változnak az idők. -.appa.
