- 05. 28.
Délután kettőkor mentem ki a Balázs-érre. Az út túloldalán, ketten is ültek. Később beszéltem Gyuszival telefonon. Panaszkodott. Azt mondta, hogy délben kezdett horgászni. 5 perc múlva volt meg az első ezüstkárász. Negyedre lett 3 e.kárásza. Aztán félóráig semmi sem jött. Ötig megfogta keszegből a csontinak valót, és 12 e.kárásza lett. Végül is, ötpercenként fogott egy e.kárászt. A ponty eltörte a horgát. Szóval úgy összességében bosszankodott. Azt mondta hétfőn nagyon evett a hal. Zoli két órával, Ő előtte ment ki. Mire Ő kiérkezet, Zolinak volt 10 kiló e.kárásza. Szebbek is jöttek. Fogott egy másfeles pontyot is, és az e.kárászok között négy olyan is volt, ami 70 dekás volt. Az már tényleg nem rossz. Én leültem a 36-os főúttal párhuzamosan. Vittem magammal egy másik szereléket, amin láncólmozás volt. Abban bíztam, hogy érzékenyebb lesz a szerelék. Ki kellett súlyoznom, mert az, ide-oda dobálás során egy ólom elveszett. Mikor azzal elkészülte, kezdtem a horgászatot. Elsőre fogtam egy 8 dekás balint. Aprók jöttek ugyan a keszegekből, de nem annyira, mint azt szerdán tették. Próbáltam gilisztával is. Azzal fogtam ezüstkárászt is, de inkább a csali leevésére hegyeződött ki a halak kedve. Kiderült, ezen a szereléken lévő horog sem jobb. Két e.kárász is leverte magát. Mellé, külön bosszantott, hogy az 50 centis ereszték, a láncólmozás miatt nagyon gubancolódott. Ennyit, az elvárásokról. Mély vízen természetesen jól működik a láncólmozás. Az utolsó nagy gubancnál, már majdnem összepakoltam a cuccokat, mikor eszembe jutott, hogy készítettem egy sérült kristály veglerből, egy kis veglert. Azzal a céllal, hogy a sekély vízen, ne nyúljon annyira mélyen a vízbe. Másrészt egy szem fél g-os ólommal súlyozható. Kapoccsal van feltéve, ami bizonyos önsúlyt is jelent, hogy az úszó függőlegesen be álljon. Tuti a horog jósága, sosem volt használva. Mellé fluoro-karbon zsinórral szereltem. Csontival indítottam. Az úszó viszont nem állt függőlegesre, ami bosszantott. Rájöttem természetes volt az úszó működése, hiszen egy kis vörösszárnyú elkapta süllyedés közben. Hamarosan fogtam e.kárászt is. Így aztán maradtam a csonti mellett. A főzsinóron a két ütközőt olyan 12 centire állítottam be. E között csúszott az úszó. Ez azért volt jó, mert a botot megemeltem annyira, hogy a fekvő úszó az alsó ütközőnél legyen. Szép lassan húztam a csalit. Amikor a hal megfogta, akkor a fekvő úszó rezgett, de az e.kárászoknál, a boton is lehetett érezni. Ilyenkor leengedtem a bothegyét, és megvártam, míg az úszó folyamatosan mozgásban nem lesz, esetleg meríti a hal. Akkor bevágtam, és az esetek döntő többségében megakadt a hal. .-appa.
