Tegnap elkapkodtam a történet megírását. Én azon a napon ejtettem meg a 210. horgászatom. Még egy hal hiányzott ahhoz, hogy a 2880 db hal meglegyen. Azon töprengtem pinkivel meg kellene próbálni keszegezni. Természetesen finom szerelékkel. Még az is felvetődött bennem, hogy a vermelésnél lehetne megcsípni akár e.kárászt is. Mire alapozom? Gondolom, ott vermelnek valahol, ahol a vidra ott hagyja pikkelyeket. Meg kell keresni a gödröt. Tegnap is ott volt egy 70 dekás kárász maradványa. Itt teszek egy bejegyzést 2021-el kapcsolatban. Decemberben kijártunk sétálni. Egyetlen alkalommal sem találtunk pikkelyeket. Ami arra utal, hogy a vidra elköltözött, mert nem talált élelmet. Még mi előtt valaki irigykedik, hogy tonna szám fogom a halat. Hát nem. A halak zöme visszakerül éltető elemébe. Nem nagyok, de Én, halat fogni szeretek. Az exel kiszámolja az átlagsúlyt: 5,932 dg. Folytatom a 2020. december 26.-i eseményekkel. Tíz körülre kisütött a nap. Elkezdtem halat rántani. Tiszta szerencsétlenkedés voltam, már a reggeli készítésnél is. Ezt folytattam az ebédnél is. Abban reménykedtem, a horgászatnál majd megszűnik ez a széria. DE! Nem. A tegnapi műcsalikról azt hittem mégis a kocsiban hagytam. Fel akartam hozni száradni. Hát a kocsiban nem volt. Egy óra körülre értünk ki. Négy ember horgászott. Kettő fenekezett, kis hallal. Két botjuk be volt téve, letalpalt úszóval. Az egyik pergetős srác kis idő múlva jött ki. Azt mondta: úgy néz ki, most kishalra megy a csuka. Ő egy bugylit fogott, ami ment is vissza. A kishalazók fogtak kettőt. Az egyik, olyan 3,20, a másik 2,5 körüli. Mi, Attilával dobálgattunk. A fenekezők feljebb, feljebb költöztek. Egyszer látom, hogy ballag a szákkal, aki hozzánk közelebb volt. Szép csukát fogott azon a részen, ahol tegnap a jó ránehezedésem volt. Később megnéztem, olyan 1,60 lehetett. Közben Én folytattam az idétlenkedést. Megcsúsztam. A fonott állandóan tekeredett a botra (na, mondjuk ez amúgy is szokott). Annyi dzsuvát fogtam, hogy az borzalom. Száraz nádleveleket is hozott a zsinór. Odatapadt a műcsalihoz. Jött ki, a másik pergető srác is. Két visszadobóst fogott. Mikor a fenekezősökhöz értem láttam, Ő az a spori, aki valamelyik nap panaszkodott, hogy nem tudott bemenni Kálvinnál. Egyébként már a terepjáró ismerős volt. A társa nem az volt, akivel a múltkor voltak, de ez is azt mondta, hogy Kálvin, az igazi, Az idei legnagyobbja 6,8 kg. Odamentek volna most is. Több földúton is próbálkoztak bemenni, de a nagy gépek úgy összevágtak mindent, hogy nem merte megkockáztatni, hogy felakadjon. A Nyugatitól indultak fel. Meg-megállnak, így lassan elérik a kocsit. A látottakon kívül, a letalpalt úszóssal is fogat két csukát, de azok kicsik voltak. Mi is lementünk a Nyugatiig, de megúsztuk kapás nélkül. A víz még alacsonyabb, mint eddig. A lábunk fázott, de különben a napsütés miatt, Én a kapucnit sem tettem fel. Halat akartam fogni. Nem fázós lábbal napozni. -.appa.