appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Teszek-veszek, belefér egy horgászat is (1)

2021. október 23. 06:08 - appasztorik

A történet érthetősége kedvéért vissza kell tekinteni, egy hónapokkal ez előtti levélhez. Megírta a vízmű, hogy az almérő vízórák hitelesítési ideje 10 év, és az lejár. December 31-ig lecserélendőek. Kedvezményesen 13 ezer forint darabja. Halogattam-halogattam, de úgyis el kell végeztetni. Így kedden bejelentettem. Szerda reggel cseng a telefon. A vízmű vezetője kérdezte, - alkalmas e a csere? Igenlő válaszomra, - délelőtt, vagy délután? A délelőttöt választottam. Délután ki tudok menni, pecázni. Ki tudja, milyen idők jönnek? Mondanak itt mindent. Esőt, viharos szelet. Megtörtént a csere. Hamarabb, mint amennyi idő alatt, a három jegyzőkönyv elkészült. Leperkáltam a 40005 forintot, és annyi. Elintéztem a dolgaimat. Ebéd, szunyóka, a napi rutin szerint. Elég erős szél fújt. Ilyen időben a könnyű úszós szerelékkel horgászni a nádasban megfontolandó. Jobb mellőzni, az ilyen jellegű horgászatot. Sok rohattanyát lehet vele megspórolni. Jó lesz még az, későbbre. Szükség lesz arra, az áremeléseknél. Mivel horgásszak akkor? A fíder nincs megszerelve. Marad a pergetés. Zsebe tettem egy fehér kétfarkú twisztert. Indulás. A város közepén eszembe jutott, hogy a gumihalas dobozt felvittem a lakásba. Nem baj. Nem fordulok vissza, mert akkor nem lesz szerencsém. Ott a körforgós doboz. A nagy zöld sztrémer légy, amire még rávágásom sem volt sose. Ott a 3-as Aglia, amivel hétfőn Attila pergetett. Megérkeztem. Ott áll Tomi kocsija. Na, akkor evezőt nem is viszek. Biztos bement csónakkal. Gyorsan felkaptam, a felsorolt műcsalikat (kivétel a körforgós dobozt). Bementem a stégig. Nincs ott senki. A csónak is a helyén. Akkor dobálok a csónakból. Dobáltam az agyonrágott gumihallal. Semmi. A sztrémerre szintén. A twiszterről el is feledkeztem. Otthon vettem észre, hogy a zsebemben ott lapul a kis tasakban, az agyonrágott twiszter. Jó lenne egyszer rájönni, hogy a látszólag ugyanolyan műcsalik egyike-másika, - miért fogósabb? Feltettem az Agliát. Kis idő múlva megakasztottam egy petpalackot. Már tegnap is szemeztem vele. Azt gondoltam, hogy valaki lerakta véghorgát kishallal, és ezzel jelölte meg. Egy darabig tudtam húzni, de egyszer-csak nem jött tovább. Csak elmegyek az evezőért. Igaz, ezzel a világos, sárgás árnyalatú pirossal sosem volt még rávágásom sem. Akkor sem tépem oda a palack nyakán lévő kötésre. Odaevezve látom, hogy üzenet van a palackban. A Hajdú-Bihar megyei Szövetség tulajdona. Miért tartják ezek itt a palackjukat? Ameddig a szem ellát, olyan 15-20 méterenként van egy petpalack. Egy vastag fonott zsinórral van a fenékhez rögzítve. Mondanom sem kell, betyár kíváncsi voltam, - mi van alant a mélyben? Egy nagyon kezdetleges varsa volt. Benne kenyérszeletek. Azt hiszem, az ilyen eszközt nevezik törpeharcsa csapdának. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr8216732918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása