Attila úgy döntött menjünk az átkötő csatornára. Ott kedvére üldögélhet a karosszékében és horgászhat 3 m-en. Én is elvagyok 3 méteren, tavasszal. Akkor kintebb vannak a halak, mert gyülekeznek az íváshoz. A megyei egyéni bajnokságot Tímáron,  1991-ben 3 m-en nyertem, de egy nagyon erősen áradó vízben. Ilyenkor kijönnek a halak. Benn nagy a sodrás, a víz hordalékokat hoz. A partszéli víz emelkedés hatására mindenféle kaja kerül be a vízbe, és ott bóklásznak. Attila, ezt a módszert szereti, hát hagy horgásszon így. Végig kézben tartott bottal, horgászik. Versenyen más. Azonnal reagálni kell. Ott minden hal számít. Én, nem tartogatom a botot, leteszem. Nincs meg! – oszt akkor mi van? Kevesebbet kell visszadobni. Attila mindég kijavít: visszahelyezni. Én maradtam a négy méteren. Ez egy jó táv állóvizeken, még esetleg az 5 méter (vízmélység függő). Mikor még jártam a Tiszára, meg a Bodrogra, ott 7 méteren horgásztam. Az erőmű alatt, a lépcsőknél elég volt az 5 m is.  Az óta. Éppen a napokban jártunk arra Zsuzsival. Láttuk, hogy mind a két helyen hajókikötő van kialakítva. A másodiknál lehetne úsztatni a ponton hajó mellett. Van visszaforgó, ami kaját rak le. Az ilyesmit szeretik a halak. Ezzel egy baj van, hogy gallyakat is lerak, amiben jól ellehet akadni. No-de, lássuk a nap történéseit. Attila már fogta a halakat, mikor Én még molyováltam valamivel. Elég nehezen indult meg a hal. A csaliként sok csonti, meg a kukorica használata ellenére 6 minitörpét is fogtam. Nagy szétnövés van közöttük. A kisujj egy íznyitől, a két íznyitől kicsit nagyobbakig is vannak. E mellé fogtam 5 rendesebb törpét is. A 11 törpe 23 deka volt. A 6 kicsi két deka lehetett. Egészen szépen nőnek. Ha ezt a növekedési ütemet tudnák tartani, nem is lenne rossz hal a törpe. Erről jut eszembe. Mondja Attila. Ott úszik egy kis csuka. – Látom, egész közel van az úszómhoz. - Dehogy! Itt van előttem a két sulyom között. És így is volt. Akkor az Én általam látott csuka mellé egy kicsit kisebb társult, és átúsztak az Attila által látotthoz. Szépen behúzódtak, az Attila melletti sulymosba. A röhej az, hogy a mellettem lévő sulymosból többször rabolt ki a kis csuka, mikor kis keszeget emeltem ki. Ezek olyan 25-30 centis csukácskák voltak. Minden bizonnyal ideiek. Erről jut eszembe. Gyerekkoromban, a tavaszi zöldár után, a kubikgödrökben különböző halak maradtak. Ezeket nem hagyták ott veszni. Volt olyan, amiben 30 centi körüli csukák voltak. Ezeket kifogták a gödrökből és tepsiben megsütötték. Gyerekkoromban 30 centi volt a csuka mérete. Volt annyi kiló, meg kiló feletti csuka, hogy az ilyen aprókat nem is vitte el senki. Ennyi nosztalgia elég is az apró csukákról. Attila fogott 4 db egy dekás balint. A mellette fogott 10 bodorkája 10 dekát nyomott. Fogtam 11 bodorkát, ami 20 deka volt. Jött egy 30 dekás e.kárász. A vizet még mindig apasztják. A mérce 3,38 cm-en áll. Komolyabb rablás nem volt. A keresztgát helyén volt egy jobb burványlás. Vélem a jobb halak, a nagy apadás miatt kimentek. Ma megint odamegyünk. Remélem a tegnapi kaja hatására jelentkezik majd valamivel több, jobbacska sütnivaló keszeg. -.appa.