Tegnapi töprengésem a levonóval fejeztem be. Úgy emlékszem 82 fillér volt egy levelezőlap nagyságú. Nagy pénz volt ez, hiszen két kiflit, vagy két gránát kockát lehetett venni 80 fillérért. Nagy csatát vívtam anyámmal a Papír Írósszer boltban, hogy vegyünk egy levonót. Az Istennek sem akart ráállni. Fontosabb dolgokra kell a pénz mondta. Éppen az iskolai füzeteket vásároltuk meg. Miből, másból? – az iskolai takarékbetétben összegyűjtött pénzemből. A levonó úgy működött, hogy meg kellett nedvesíteni, és ráilleszteni a felületre, amire a képet akartam kasírozni. Finoman ujjal dörzsölni kellett, és az átnedvesedett papírt le kellett húzni. A kép ottmaradt a felületen. Csak nem nekem! - aki először csináltam ilyen dolgot. Megnedvesítettem Én, de nem eléggé. Volt része, ami a papíron maradt. Ráadásul, még meg kellett hallgatnom anyámat, hogy ugye megmondta, pénz kidobás ez az egész. Volt, azért amelyik sikerült. De nem lettem a levonózás mestere. Annyi pénzem sosem volt, hogy levonót vegyek. Vegyük újra elő az inflációt. Végül is ez csak Minket érint. Akik csinálják (bankárok, politikusok) Őket nem érinti. Ők annyi pénzt csinálnak maguknak, amennyit nem szégyellnek. Márpedig ez a két emberi változat nem egy szégyellős fajta. Azt mondtam, ha minden ára elindul fel, akkor infláció van. Ez igaz is, csak súlyozzák. Az árváltozások nem egyformán esnek latba. Pontosabban kosárba. A számításnál azokat tartják fontosabbnak, amire többet költünk. (pl. áram, gáz, víz), amikre kevesebbet költünk, az kisebb súllyal kerül számításba (pl. cukor, csoki, szalicil, levelezőlap). Az emberek különböző dolgokat vesznek. Háztartásonként változnak a kiadási szokások. Autóval járnak, vagy tömegközlekednek. Esznek húst, vagy vegetáriánusok. Az összes háztartási kiadás szokásainak átlaga fogja meghatározni, hogy az egyes áruk és szolgáltatások mekkora súlyt kapnak az infláció mérésekor. A méréséhez a háztartások által elfogyasztott összes árut és szolgáltatást figyelembe veszik, az alábbi csoportosítás szerint:
- napi fogyasztási cikkek (pl. élelmiszer, újság, üzemanyag);
- tartós fogyasztási cikkek (ruhanemű, tartós háztartási használati cikkek);
- szolgáltatások (fodrász, biztosítás, lakásbérlés).
A háztartások által, egy év alatt elfogyasztott összes árut és szolgáltatást „kosárba” rendezik. Minden árucikknek meghatározott ára van (ami idővel változhat). Az éves inflációt úgy kapjuk meg, hogy az éves kosár, havi árait összehasonlítjuk az egy évvel korábbival. Osztán készen s van. Igazatok van, - persze, hogy lehet rajta manipulálni. Mikor adatokat csoportosítgatunk, rendezgetünk. Hát, hogyne. Egy megjegyzést azért teszek. Valamikor a tartós fogyasztási cikk, tartós volt (20-30 év). Mára 5, maximum 10 év. -.appa.
