A kormány, nyilván a bankok hatására erőlteti, hogy az emberek vegyenek fel hitelt. Ez úgy van feltüntetve, mintha ez egy kedvező lehetőség lenne. Mintha jól járnának vele. Annyiban igaz, hogy a bankok jól járnak vele. Természetesen a kormány is jól jár, hisz munkakényszerben tartja az embereket. Bárhogyan tol ki Vele a munkáltatója, nem mondhatja: elegem van a szívatásból, itt hagylak benneteket. Gondolkodik. Miből fogja fizetni a részleteket? Mikor dolgoztam, Nekünk is azt mondták, menj el. Százan jönnek helyetted. Ami nem volt igaz, hisz láttuk, Kik jöttek felvételizni. Másrészt, a cég sem igyekezett embert felvenni. Addig kevesebb emberrel elvégeztette a munkát. Mit sem törődtek a műveleti utasítással, ami előírta, hogy hány munkavállaló szükséges a folyamat biztonságos elvégzéséhez. Még a szakszervezet is azt mondta: örüljünk, hogy van munkánk. Fiatalok, akiket nem kötött semmi Debrecenhez, azok sim-sutty elmentek valamelyik pesti gyógyszergyárhoz. Kevesebb munkáért, dupla annyi pénz. Megtehették. Nem kötötte Őket a lakás, a család, és a hitelek fizetése. Ebből a szempontból érthető, hogy a fejlett Nyugaton, -miért nem vesznek lakást az emberek. Igen ám, de itt a bérek nem teszik lehetővé, hogy bérlakásba költözzek. Ezért van az, hogy elkötelezik magukat egy város mellett. Sok esetben egy munkáltató mellett. Pedig manapság már nem számít az egy munkahelyen eltöltött idő. Nem házasság az, hogy díjazzák a hűséget (bár nem tudom, - a házasságban úgy van e még?). Most, az a trend, hogy menni egyik helyről a másikra. Keresni új kihívásokat. Egyszer, részt vettem egy továbbképzésen. Egy lehengerlő stílusú, nyugodtan mondhatjuk unszimpatikus fiatal előadó elmondta, hogy Ő Ki, milyen iskolákat végzett, hogyan került egyre-egyre magasabb beosztásba. Kreatívnak kell lenni. Kezdeményezőnek. Bátran szembenézni a kihívásokkal. Szépen felsorolta, hol dolgozott, és milyen beosztásban. Két év alatt ez volt a 11. munkahelye. Meg is jegyeztem, az orrom alatt a szomszédom felé fordulva: szép öcsém, két év arra kell, hogy egy munkahelyet megismerj. Most meglepő dolgot fogok mondani. A vezetőknek, nem is kell megismerni a munkahelyet. Azért veszik fel Őket, jó pénzért, nagy autót adva alájuk, hogy megcsináltassák, amit mondanak. Ezért van, hogy a menedzserek cirka 2 évig vannak a helyükön. Utána új kihívások felé néznek. Ha nagyon megismeri valaki, az általa irányított területet, akkor tudni fogja, hogy amit meg kell csinálni, amit elvárnak, az normál körülmények közt nem végrehajtható. Akkor szólni fog, hogy így, vagy úgy. Akkor közlik vele: ezt végrehajtani kell! – nem megvitatni. A fiatal menedzserek már megszokták, bevált módi lett.  Elmennek másik munkahelyre, szépen megírt életrajzukkal, hogy milyen beosztásokban, és hol dolgoztak. Értik az idők szavát. Hol van már az, mikor a gyárigazgató végig sétált a gyáron. Benézett az üzemekbe. Beszélgetett az emberekkel. Nem ér rá ilyenekkel foglalkozni. Megbeszélések. Telefonos konferenciák. Megtenni mindent, hogy hamarosan, nagyobb autóért, nagyobb fizetésért, egy másik céghez „csatlakozhasson”. Mert a főnökök, nem munkát vállalnak. Ők csatlakoznak. -.appa.