Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy most itt egy jó receptet olvashattok. Hát, megint tévedtek. Vessük tekintetünket arra, mit is mondott a Mi nagy jó urunk, mérhetetlen bölcsességében, legutóbb pénteki megzakkanásakor. Tudjátok, hogy ez nem igaz. Nem zakkant meg. Ti zakkantatok meg! – Kiknek ilyen dolog megfordul a fejében. Ő jóságában megbocsájtja Néktek. A járvány miatti, pszichés terhelés miatt az emberek nagyon érzékenyek. Felgyülemlik bennük a feszültség. Tudhatjátok magatokról. Tekintsetek benső énetekbe, és megláthatjátok, hogy benneteket is nyomaszt, ez a pandémiás helyzet. Már várjátok a szigorítások feloldását (ahogy a konzultációban javasoltátok is), hogy könnyebb legyen a napi életetek. Mit gondoltok? – Ti ostobák! A Mi nagy jó urunk, - nem érzékeli, ezt a helyzetet? Bizony, hogy érzékeli, és megtelik az Ő jóságos szíve nagy-nagy szomorúsággal, amiatt hogy az Ő nemzetének szeretett gyermekei senyvednek. Ezért mondta, amit mondott. Könnyed tréfálkozását félre magyaráztátok, és a rezidenseket. Ezeket a jámbor, ártatlan, jóhiszemű orvos palántákat, nem átallottátok, aljas politikai célok érdekében felhasználni, hogy támadják a Mi Magyar nemzetünk bölcs vezetőjét. Hát szégyelljétek magatokat, hitvány felforgató népség. Mit is mondott jó urunk? – amiben kötözködtök. Ímé, testvéreim, olvassátok a saját szemetekkel (és Kik jó urunk ellen uszítanak, ne foglakozzatok azokkal a szemetekkel). Nos, olvassátok hát, amint azt Én magam is tettem. Nem hallgatom végig az interjút. A kekeckedő, mindenbe belekötő, ellenzéki média úgyis kicsipegeti az érdekesebb részeket, oszt leírják a számunkra. „Most az a helyzet, hogy a rezidenseket, ők az inasok, vagy akik frissen végzett diplomások, és készülnek a szakmájukra, őket már javarészt beoltottuk, és már vezényeltük is. A végzős, medikushallgatók pedig most jönnek sorra az oltásban, és utána – most már van jogszabályi alapja is – úgy látom, szívükben, lelkükben is készen állnak arra, hogyha menni kell, akkor mennek.” Eddig az idézet. Hát mondjátok meg, igazlelketekre, - mi van ebben sértő? Nem mondom, ha a medikusokat vizesnyócasnak nevezte volna, akkor talán kissé, de éppen hogy csak túlzott volna. De így? Nyugodjatok meg. Be vagytok oltva, és menjetek a kovidosok közé. Nyilatkozott az orvosi kamara, elismerve kollégaként a rezidenseket. Magyar Rezidens Szövetség: “A magyar egészségügyben nincsenek inasok. A magyar egészségügyben nővérek, ápolók és számos további szakdolgozó, rezidens orvosok, házi- és kórházi szakorvosok, köztük főorvosok és professzorok, valamint az előzőek munkáját támogató fizikai és szellemi dolgozók vannak. Őket segíti most már hónapok óta egyre több orvostanhallgató (medikus) és más egészségügyi szakos egyetemi hallgató.” A „felsoroltak munkája mind elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy lehető legtöbb, a gyilkos járványban megbetegedett honfitársunkat gyógyítsuk meg.” „a rezidens orvosok a kórházakban dolgozó, nem nyugdíjas orvosok mintegy 20%-át teszik ki”. Szóval testvéreim. Nincs itt semmiféle jogot végzett fensőbbségi érzés megnyilvánulás. Gondoljatok bele. A jogot végzettek nem háborognak azon, hogy bojtárnak nevezik Őket. Az megalázóbb, mint az inas megszólítás, és elviselik. Térjetek hát meg, békével a Ti lelketekben (a kovidosok közé). A miniszterelnök úr elismeri a többi egyetemet végzett honfitársa teljesítményét. Egy szóval sem kicsinyelné le, a nem jogi diplomákat (még akkor sem, ha úgy van). -.appa.
