Ez is egy, jó régi történet. Sztorizgatott Moldova, és 56-ról beszélt: egy géppisztolyt magamhoz vettem, dobtárasat, ritkafajta, akkoriban zömmel ívtárasat használtak. Erre kaptam Én fel a fejecskémet. Emlékszem, hogy gyerekkoromban (PPS-41) dobtáras géppisztolyok voltak. Nem voltak ritkák. Ötödikes koromtól (1963), az Esze Tamás általános iskolába jártam. E mellett volt a Munkásőr laktanya. A Munkásőrség, az 56-os forradalom után alakult és a rendszerváltás időszakában, a Németh kormány alatt szűnt meg. A Munkásőrség megszüntetésére szavazott 1989. november 26-i, a négyigenes népszavazás alkalmával, a szavazók 94,9%-a. Ez erősítette meg, a már elfogadott 1989. évi XXX. törvényt, mely következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott. Szóval, mikor oskolába jártam, Nekik, még akkor is dobtáras géppisztolyt használtak. Teszem hozzá a jelvényükben is dobtáras géppisztoly volt. A fegyver nagy tűzgyorsasággal bírt, 900 lövés/perc. Ehhez járult még a 71 lőszer befogadására alkalmas dobtár. Gyártottak hozzá, 35 lőszer befogadására alkalmas ívtárat is, amit parancsnoki tárnak is neveztek. Hátránya volt, hogy nehézsége miatt pontatlan volt. Aztán, a kocsira ugráskor, ha a tusával lefelé ütődött előfordult, hogy a súlyzár hátraugrott, és a fegyver betöltött. Az iskolában azt mesélték, hogy el is sült. Sosem néztem meg egy ilyen fegyvert, de gondolom, ha be lett volna biztosítva, akkor ilyen malőr nem fordulhatott volna elő. Az eddigi, és amiről most lesz szó, az mindkettő 7,62 mm-es lőszerrel működött. Amit ívtáras géppisztolynak hívtak, az AK–47-es gépkarabély volt. Ezt a magyar hadvezetés modernizálás gyanánt az ötvenes évek végén vezeti be a honvédség kézifegyver állományába. Én 1974-76 között voltam határőr. Nekünk még a fatusás AK-47 volt a fegyverünk. Szóval megkaptuk a Szovjetektől, a gyártás jogát és a Lámpagyár (FÉG) állította elő. Ekkor volt egy keleti blokkot érintő karabélyegységesítési program. Pár szó a PPS-41-ről. Tervezőjéről Spagin géppisztolynak is neveztek. Az orosz katonák Papasa-ként becézték a második VH-ban. A magyarok a VH-ban és utána is davaj-gitárnak hívták. Az AK is tervezőjéről kapta a nevét, így lett kalasnyikov. Jó fegyver volt. Pontosan lehetett vele lőni. Amikor én határőrködtem, akkor a honvédségnél már a behajtható fémtusás deszantos géppisztoly volt rendszeresítve. Ezzel a fegyverrel tartalékos szolgálataim során ismerkedtem meg. Rövidebb csöve volt, mint az AK-nak, ami szerintem csökkentette a célzás pontosságát. Másik hibája volt, hogy a behajtható fémtus nem feküdt fel rendesen. Nem lehetett úgy betámasztani, mint a fatusával. Teszem hozzá, hogy némelyik fegyver kihajló része már megkopott, ezért volt egy kis kottyanása. Ez is rontotta a célzás hatékonyságát. Ettől még a dolingereket le lehetett küzdeni vele. Sosem szerettem a fegyvereket. -.appa.