- Nem azért mondom, de mindig is érdekelt, - miért is vannak válságok? Anyám mondogatta: nincs értéke a pénznek kisfiam. Mit mondana, akkor most? Bár Ő megélte a billpengőket (volt egymilliárd billpengős is), de igazából már az ezresek megjelenésekor, azok megszokásával is baja volt. Nagyon szerette a pénzt számolni. Mikor megjött a nyugdíja, akkor előttem is megszámolta. Letette Bartókot (az ezrest) és azt mondta: száz, kétszáz. Úgy korrigálgattam: ezer. Amúgy meg, tényleg nincs értéke a pénznek. Nincs mögötte aranyfedezet. Nem tudom emlékeztek e, arra az időszakra, hogy volt nálunk egy, meg két forintos érme is. Kivonták a forgalomból. A benne lévő fém értéke többet ért, mint amennyit fizető eszközként számoltak érte. Egyszer beszélgettem egy illetővel, aki elmondása szerint két lyukat fúrt az egy forintosra, és gombként felvarrta. Törvény volt rá, hogy a pénzt nem szabad rongálni. Annyiban igaza volt, hogy annál olcsóbb gombot nem lehetett venni. Jut eszembe, az öt forintosban lévő fém, - nem kerül többe, mint a pénz értéke? Na-de! - mitől lehetnek a válságok? Arra jutottam, a válságok a gazdagok miatt következnek be, azon egyszerű oknál fogva, hogy még tovább akarnak gazdagodni. Ennek egy módja van. Nagy tömegben gyártani, silány termékeket, hogy minél többet el tudjanak adni. Cipész Pityunál jártam, a múlthéten. Kapcsot cseréltettem a táskámon. Azt is úgy csinálják meg, hogy a rugósrész kiessen. Annyira puha fémből készítik, hogy hamar kopjon el. A lényeg. A hölgy néhány nappal korábban vett egy táskát, a kínai boltban. A bepakoláskor a kezében maradt a cipzár. Az öt cipzár csere (mert le akarta cseréltetni azt is, ami még rajta maradt) 2500 forintba került volna. Ezen elképedt. A táska nem került annyiba. Pityu mutatta, hogy nézze meg Ő milyen cipzárat rak fel. Látható volt, hogy az eredeti cipzár, fele olyan vastag. Nincs tartása. Egy erősebb húzásra kihajlik, és már a táskába pakoló ember kezében marad. Ez a fogyasztói társadalom. A fejlett világot, az jellemzi, hogy mindennek felvinni az árát, és minél kevesebbet fizetni a munkavállalóknak. A cél tehát, hogy a lehető legeslegmagasabb profitot tudhassák magukénak. Igen ám, de az egyszerű népnek nincs pénze. Ami pénze van, abból próbál spájzolni szűkösebb időkre. Főleg most, a járványos időben. A gazdagoknak megvan mindene. Ennek következtében, ott marad a rengeteg eladatlan áru, hisz nincs vásárló, aki megvegye. De ez sem baj. A kinai ipar nyomja a megrendelt termékeket. A fejlett technikánknak köszönhetően, a cipő, a műanyag, a raktárban, használat nélkül is tönkre tud menni. Legfeljebb 2 hónap múlva vehet újat az illető. A lényeg dőljön a lé. -.appa.
