appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Horgász morzsák (4)

2020. október 03. 06:17 - appasztorik

Ígéretemhez híven jön a barna morzsa, és nem is a kutyus, pedig abból van ilyen fajta. Szóval tévesen sokan azt hiszik, hogy a barna morzsa, ugyanaz, mint a belga kenyér. Régebben beszélgetések során, Én magam is azt a téves képet alakítottam ki, hogy van belga morzsa, ami a barna morzsa. Én is elkezdtem hát barna morzsát készíteni a kenyér levágott alsóhéjából. Egyszerű elkészíteni. A kenyérhéját felteszem a plattra, amikor főzés után az edényt leszedtem róla. Ott pirul egy kicsit. Nem tud megégni, hiszen a tűzhely ki van kapcsolva. Amikor meghűlt egy nyitott edényben tárolom, és egy idő múlva ledarálom. Nos, a kenyérhéj ledarálva valóban barna színű morzsát ad, és teljesen jól használható a különböző etetőanyagokba. Őszi, sekély, hideg vízben szoktam használni. A következőképpen. Összekeverem földdel, majd kevés vizet teszek rá és megkeverem. Az etetőanyag álagának végső beállítását spricceléssel oldom meg. Őszi meleg napokon a fekete földes anyag könnyen szárad. Teszek valamilyen aromát a porlasztóba (ezzel a vízzel szoktam porlasztani az etetésre használt mikropelletre is). Ez a szórásos művelet, az anyag álagának változása esetén többször is elvégezhető. Ebben az értelemben igaznak is vehetnénk, hogy a darált kenyérhéj belga morzsa. De! A Belga kenyér, az más. A belga kenyér esetében nem a partszélen szedett földet alkalmazzák. Mondjuk, Én is kínomban vettem a földet a horgászhelyről (az óta meg azért, mert olcsóbb, mint a boltban). Azt tapasztaltam, hogy etetés után ritkultak a kapások. Polaroid szemüveggel látszott a vízben az etetőanyag. Az előttem, ott horgászó spori kukoricája szinte világított. Ekkor fordultam a lábamnál található fekete réti föld felé segítség gyanánt. Bejött. Azóta alkalmazom. Hasonlatos dolog a belga kenyér, hiszen az is kenyér és föld. Szigorúan véve a receptet, 1 rész kenyérmorzsa, és két rész lösz. Tehát nem akármilyen föld kerül bele, mint nálam. Az előkészületek a következők. Veszünk egy kiló kenyeret. A héját levágjuk, felkockázzuk. Ugyanezt a műveletet elvégezzük a kenyérbéllel is. Egy-egy tepsiben megpirítjuk. Vigyázva, hogy meg ne égjen. A keserű ízt nemigen díjaznák a halak. Pirítás közben megkeverhetjük, hogy egyenletes legyen a színe. Ledarálás után a morzsákat összekeverjük. A löszt kiszitáljuk.  Az egy térfogatnyi morzsát összekeverjük a két térfogat lösszel. Ha, tárolni akarjuk egy ideig, akkor ezt ne tegyük meg. Amennyiben a lösznek nedvesség tartalma van, akkor penészesedést indíthat el, ami rossz ízűvé teszi az etetőanyagot, és a halak egészségére is káros. Még egy megjegyzést teszek zárásképpen. Egyszer nem volt nálam etetőanyag. Sajnos egyre gyakrabban feledek el valamit. Összeszedtem a talpunk alól, egy jó összemaroknyi földet, és kevergetés közben porlasztottam rá az aromát. Mikor az álaga megfelelő volt, diónyi gombócot dobtam. Később körömnyi golyócskákat dobtam. Abból indultam ki, hogy süllyedéskor egy feketés csíkot húz, ami egyben egy íz csík is, és ezzel felkelthetem a halak érdeklődését. Bejött. Sorban jöttek a tenyérnyi e.kárászok. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr3116225430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása