appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Az elfeledett levél

2020. július 29. 06:14 - appasztorik

(néhány éves)

Na, ez a levélkém, ha falevél lenne, már lebomlott volna. Így a gépben viszont elállt. Olvassátok: Az imént fellibbentem a Poetra. Írásom, jelenleg a főmoderátornál vár elbírálásra. Az elutasítás után, csak megpróbálom megtudni, - mi volt vele a baj? Bár Te is azt írtad, hogy az ominózus egy részt kihagyva is zűrös. Na, mindegy. Volt, aki azt írta, hogy neki mentem két potentátnak. (az Átszállójegyben) Ha most én nem lennék, olyan disztingvált úriember, mint amilyen vagyok, akkor azt mondanám, hogy: de szarom én le. Természetesen eszem ágában sincs ilyet mondani, az előbbiek miatt, meg főleg miattad. Mit gondolnál rólam? Amúgy a potentátról elsőre, valami lágy, pépes étel jut eszembe. Mondjuk krumpli főzelék. Ebben az a marhaság, hogy az darabos. Utána a pollenta, amivel, hajdan pontyoztak. Ezek után Orbán Viktor, és Mészáros Lőrinc. A két említett költő semmiképpen sem. Igaz, nem ismerem a hűbéres rendszert, a Poeton belül. De, nem is érdekel. Mi több, mondhatnám itt is, amit fentebb sem mondtam. Egyet értek veled. Mindenféle pletykák vannak, de nem zörög a haraszt, ha pofára nem esik benne a paraszt. Tartja a mondás. (Én mondtam, és nagyon megtetszett). Abban bizonyos vagyok, hogy történnek dolgok, mondjam úgy én is, a színfalak mögött. Egész társadalmunkra jellemző. Mi több, nem is magyar jelenség. Mi is csak átvettük, tökélesítettük, és alkalmazzuk. Úgy gondolom, hogy semmi értelme, hogy a Poeton legyek. Részint, nincsenek ambícióim arra nézve, hogy öreg koromra, majd csodagyerek leszek, és megtanulok verset írni. Amit irkálok, ha már versnek akarjuk nevezni, akkor ez valami szabad versféle. Nem, mintha ilyet tudnék írni. Nem vagyok tisztában, semmiféle szabállyal. Ami még rosszabb, nem is érdekel. Ezért kellene prózát írnom, de annak is vannak szabályai, és az sem érdekel. Nem tudom küldtem e számotokra kóstolót, az „okhatározói mellékmondatokból”? Újabban, azt se írok. Valamik eszembe jutnak, azt lepötyögöm, felnyomom a bloggra, oszt annyi. Azt nem szándékoztam, hogy leiratkozom a Poetról. Mikor nagy sokára megírja a főmodoros ember, hogy sértem a fiatalság zsenge lelkületét, akkor felteszem a hetedik részt. Megígértem. Aztán, amikor azt sem teszik fel, majd hónapok múlva teszek valamit. Az a bajom egyébként a Poettel, hogy szerintem sok olyan dolog kerül fel, ami nem átgondolt. Tehát szép, meg látványos, színes természeti képeket varázsolnak. Betudom annak, hogy a költők ábrándos lelkületűek, Ők úgy látják a világot. Nem vagyunk egyformák. Az én illúzióimban, más a világ. (Ne szóljak semmit, az óta én is, csak felteszek valamit, nem töprengek rajta). Na, megint sokat firkáltam. Elnézést érte. Még munkába is mennem kell. Készülődni, mert a mostoha unoka horgásztatása lesz, a mai napon. Csinálok néhány szereléket.  -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9116082132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása