appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

A végtelen végének köde

2020. július 01. 04:21 - appasztorik

Valamikor, még együtt voltunk.

Múlttal, jövővel nem gondoltunk.

A Te álmoddal takaróztam.

Ha viszkettél, én vakaróztam.

 

Meghaltál. A mindenséget járod.

Nyugalmad, - vajon megtalálod?

 

Nem találom a kincseket,

amit az élet rejteget.

Még akkor,- Veled elveszett.

Nem tudom… hol lehetsz? – ha vagy.

Kettőnk közül ki boldogabb?

Látod ragyogni Isten közelét,?

- vagy, a rád boruló idők ködét?

Reád ereszkedik a feledés.

 

Valamikor, még együtt voltunk.

Múlttal, jövővel nem gondoltunk.

 

Persze, hogy gondoltunk, de nem ilyennel.

Nem ilyennel, amiben Te… nem leszel.

                                                                 -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7215975626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása