Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, - az előző két gondolódzkodás alapján, - hogy Isten nem bocsájt meg. Hogy végképpen elengedi az embert, a maga választotta bűnös úton. Hát nem! Azt csak én mondtam. Isten emberei, a papok mást mondnak. Nagypéntek lévén fordítsátok figyelmeteket a megváltó felé. Az ÚR felé, Ki feláldozta érettetek egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Ők, akik Isten felszentelt emberei azt mondják, mikor Isten odaad valakit, az nem jelenti automatikusan, hogy fel is adja az illetővel a kapcsolatot. Sőt! Figyel és vár. Várja, hogy az ember, az Istentől eltávolodó útján, megcsömörlik, megundorodik attól, amit tesz. Olyaténképpen, mint a tékozló fiú tette azt, akit az apja mindvégig visszavárt. Sohasem azért ad oda Isten valakit, hogy az végleg elvesszen. Nem bizony. Inkább azért, hogy megmeneküljön. Isten, soha, senkit sem akar elűzni magától. Sőt magához akarja vonzani az embert. Azt mondják. Az Isten haragja nem más, mint egy nagyon erős hívás: gyere vissza, az atyai házba! Csupán azért adja oda, hogy az ember egy idő után rájöjjön, mégiscsak jobb otthon, az atya házában. Ideje már visszatérni végre. Mert tudjátok meg, Isten nélkül a teljes felbomlás felé megy az ember. Most kérdezhetitek, ha egyszer belekerült az ember a saját vágyainak erős sodrásába, - van-e ott megállás? Nyugodjatok meg. Van! Bizony van, hisz maga Isten állt be ebbe a szörnyű erejű sodrásba. Az a rengeteg bűn, amiről eddig beszéltünk, kitombolta magát és lecsillapodott a Golgotán. Azt mondják, egyfelől a keresztfára feszített Jézus Krisztus személyében minden emberi bűn felemeltetett az ég felé, midőn feltámadott halottaiból és felszállott a mennyekbe. Másfelől Isten haragjának teljes szigorúsága sújtott le a Föld felé, a kereszten függő Jézus Krisztusra, az ember fiára! Őbenne, érte el, és Őt ítélte el mindnyájunk sok, és szörnyű bűneiért az isteni igazságszolgáltatás. Hiszen, Krisztus keresztjében is az látszik, hogy Isten haragjában reánk lesújtó ostora nem más, mint a kegyelem, ami segítségével az Atya, ölelő, megbocsátó karjai közé terel bennünket. Van, akit szelíden megszólítva. Van, akit keményebben megfedve, esetenként űzve terel maga elé, a mennyeknek országába. Ott vár ránk az Isten. Ott veszi fel velünk újra a kapcsolatot. Velünk a Tőle elsodródott emberekkel, akik önös érdekekből elhagytuk az atyai házat, esetenként többször is. De Ő mindig, újra és újra biztosít bennünket jóságáról. Biztosít bennünket arról, hogy nincsen olyan nagy bűn, nem létezik olyan nagy romlottság, olyan mértékű hitványság, aminél ne lenne sokkal nagyobb az Ő türelme és megváltó kegyelme, a Jézus Krisztusban. Most testvéreim, amint azt a szertartásokon is teszik, megemlítem a politikusokat, a bankárokat, akik az országokat vezetik. Terelje Őket Isten, erős kezével abba az irányba, hogy az emberiség sorsának jobbításán munkálkodjanak. Amennyiben nem, mert rossz példával járnak Ők a nép előtt, akkor sújtson le rájuk ustorával, mint tette azt Jézus a kufárokkal. Ezeknek okaiért szükséges néktek is figyelmeznetek az itt olvasottakra, hogy soha el ne sodortassatok. Teljék nyugalommal és békével a Ti szívetekben az ünnep. Ite missa est. -.appa.