Megállapítottam magamban, visszagondolva a hepatitisz-C járványos időre, hogy mennyivel hatásosabb a mostani kommunikáció. Akkoriban, nem lehetett látni, hogy kesztyűben és maszkban intézték volna ügyes bajos dolgaikat az emberek. A különböző közösségi helyek ajtóin lévő kilincseket gézzel körbetekerték, amik szutykos szürke színt vettek fel egy idő után. A rendelőknél ki volt téve lavórban fertőtlenítős víz. Igaz akkor azt mondták, az ötven év felettiekre nem veszélyes, Ők már nem kapják el. Ettől a mondástól függetlenül többen is elkapták a kórt.  Most embereket látok, akik gumikesztyűvel a kezükön közlekednek az utcán. Nincs mindenkin maszk, de a kesztyűt viseli. Aztán úgy vettem észre, a kézmosásról szóló propagandának is van hatása. Sok embert látok, amikor valahonnan kijön, akkor már nyomnak is valamit egy tubusból a markukba, vagy fújnak bele valami sprayt. Aztán ábrándos tekintettel, kétszer-háromszor megdörzsölgetik a kézfejüket, mint amint azt a hideg télreggeli időben szokták tenni. Nem térnek ki, az ujjak közötti területekre, vélem azt gondolják (ha egyáltalán végig gondolják), hogy azzal a résszel nem érintkezett semmi. Azt is néztem, hogy ezzel a módszerrel az ujjhegyekre nem sok fertőtlenítőszer juthat. Pedig, az a része a kéznek igencsak ki van téve, bárminemű tevékenységközben a kontaktusnak. Gondolok itt a csekkek beadására, a pénz benyújtására, a visszajáró elrakására, a pin kód beütésére. Tegnap előtt még ütögetni kellett a kódot. Igaz, még csak néhány napja jelent meg, hogy most már 15 ezer forint az a határ, ameddig a gépállat nem kéri a kódot. Tegnap már azt olvasám egy főcímben, hogy nem sokára bevezetik és nem lesz összeg határ. Most lesz igazán érdemes bankkártyát lopni. Nem tudsz gyorsan beszaladni a bankba és letiltani. Hagyom is ezt, csak egy kósza gondolat volt. Most elmondom azt a történetet, amelyet az egyik helyen tapasztaltam. Volt időpont, és szépen fogadtak is. Mikor az ajtón beléptem, az ügyintéző felvett egy törlőkendőt és gondosan megtörölgette a kezeit, majd áttörölgette az irónt. Meg is állapítottam magamban, hogy íme, előkésztve minden, aláírás és végeztünk. Kérdéseket tett fel, amit lejegyzetelt egy papírra. Megtörölgette kezeit, és begépelte, majd ismét kéztörlés következett. Kinyomtatta a papírokat. Kéztörlés után átadta. Megtörölgette kezét és elbúcsúztunk egymástól. Az ott tartózkodás ideje alatt, a távolság mindég megvolt legalább egy méter. Szóval megy ez a fertőtlenítés, de most jön a címben szerepelő kérdés: de, mi van a luvnyákkal?  Kettesével, hármasával itt vonulgatnak, amiből arra következtetek, hogy van kereslet. Tevékenységükből adódóan, nekik aztán van kontaktjuk, hiszen ez szolgáltatásuk lényege. Ők mindég nyitva vannak. Egy kategóriába esnek, az élelmiszerárusítással, patikával, a nemzeti dohánybolttal, ahová betérnek egy-egy kávéra. Igaz, végül is. Szükségleteket elégítenek ki. -.appa.