Megvilágosodván,
(ha, tényleg egyáltalán)
bennem kusza,
és kósza
gondolatok sorjáznak felőled.
Felnézve láttam, ahogy előtted,
undorító világok előbukkanó bűzös rothadó,
ám gyönyörű,
de egyáltalán nem egyöntetű,
zömében kétértelmű,
buja virágai peregnek,
és a percek.
Meg arcodnak…