Felhőtlen este tévedése

Hosszú volt ez a mai nap.

Mondom: na, végre.

Jól eső gondolat. Vár az otthon békéje.

Vacsora. Utána az est söröcskéje.

Ereszkedik ránk, az alkonyat szürkéje.

Durcás voltál. Valamit rosszul csináltam?

Valahogy. Nem jött össze, hogy kitaláljam.

Rám néztél, és megvontad a vállad.

Beszéljük hát meg. Van magyarázat?

Rossz kedvem volt. Elhúztam a számat.

Nem olyan sürgős. Szerintem várhat.

Az volt a bibi. Te, nem így láttad.

A megjelenés utáni reakciókat dőlt betűvel olvashatjátok. Az én reflexióim, normál állóbetűk.
Néha az ember ''melléfog'', látva a másik reakcióját... így aztán könnyen félresiklik egy kellemesnek ígérkező este hangulata. No de sebaj, azért van a nyelvünk, hogy megbeszéljük.
Ha versbe foglalod, még szebbre sikerülhet!
Én szinte mindég melléfogok. Nem próbálkozom azzal, hogy versbe foglaljam. Ott tartok, hogy írok, amit sikerül. Aztán kiderül, hogy nem sikerült. Ilyen szempontból roppant egyszerű életem van. (Remélem, nem roppanok bele).

Kedves Gyula! Remek vers! Sajnos így van, nem vagyunk egyformák, ezért nem ugyanazon a szűrőn keresztül látjuk a problémát.  
Harmadik mondatoddal nagyon egyet értek.

Szerintem mire ágyba kerültetek, elég volt a durci. Mert megtaláltad, hol a bibi. Tetszik a versed, Gratulálok!

Izgalmasabbá teszi az írás olvasását, ha feltételezésekbe bocsátkozunk. Vegyük olybá, hogy nem emlékszem a részletekre. Régi történet.

Kedves Gyula! A ,,nem olyan sürgős, vagy a várhat'' visszaüthet mint a bumeráng.
Való igaz, amit írtál. Sok mindent tud elrontani, vagy helyrehozni, egy mondat.
A nők mindig mindent másként látnak, mint mi, így soha nem tudjuk meg, hogy ők mit láttak, de ez így van jól. Nélkülük nincs semmi, ami jó nekünk.

A következő bejegyzés is elgondolkodtatott.

Nagyon jó! Gyakori emberi viselkedésformákat alkottál költészetté. Tetszéssel olvastalak.

Az alábbit is érdemes lenne megjegyezni, és hasznosítani, mielőtt kimondunk valamit. De hát, amikor nem úgy alakultak a dolgok, akkor nem gondolkodik az ember lelki finomságokon. Sőt olyan is van, mikor azt gondoljuk. Mit vidámkodik itt, mikor szar napom van. Ne legyen már ilyen jó napja Neki se. Aztán, persze, hogy megbánjuk. De tudjátok, - mit tart a közmondás? Késő bánat, ebgondolat.

Hát igen! Néha a bibik sorsdöntőek!!!

Sosem tudhatjuk, - mikor válik jelentőssé egy mondat?
Mikor siklik át az ember könnyedén, egy megjegyzés felett.

A megbeszélés hiánya bezárja a lelket...

Köszönöm gondolatod megosztását. Azt gondolom, nagy igazság tartalma van.

Beleélni nem volt nehéz, remekül megírt versedbe, Velem és párommal, sőt a gyerekeimmel is sok hasonló történik. ''Az volt a bibi. Te nem így láttad.''

Mindezek abból adódnak, hogy két ember, egymás mellett állva sem ugyanúgy látja a történetet.                                          -.appa.