Vagány magány
Nem vagyok fotőjben ülő,
szobában hűsölő,
mások kínjain kesergő.
Régmúlt időkön,
és gyönyörű jövőkön merengő.
De! Azért egy kicsit mégis.
Bennem maradt, mint egy fétis.
Legyen, egy megfejtetlen rejtvény.
A kacatok közt ez is elfér.
-.appa.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
