Először is Lázár Ervin program. Lényege, hogy a gyermek élete során egyszer jusson el koncertre, színházba. Jó ez? Mire megy vele. Életkörülményei miatt, soha többé nem jut el. Akkor az egyszer minek? A múltszázad ötvenes éveinek végén, a hatvanas évek elején, ha anyámnak tetsző darab volt, akkor elmentünk színházba. Így láttam Honti Hannát. A Latabárokat, Feleki Kamilt, Sárdy Jánost.  Középiskolás koromban, Veszprémben volt diák bérlet. Ott jártunk színházba. Egyik mozgató rugója volt, hogy kiszabadultunk a kollégiumból. Aztán kedvet kap hozzá az ember. Margit néni elvitt Minket az operába. A színházi gyorsnak nevezett vonattal jöttünk vissza Veszprémbe. Ezzel jártam úgy, mint a Lázár Ervin programos gyerekek. Életemben, akkor az egyszer voltam operában. Azt gondolom egy alkalom kevés ahhoz, hogy megkedvelje valaki. Pedig Margit néni magyarázgatta a dolgot. A darab is ismerős volt. A Bánk Bánról azért, már volt fogalmam. A zenei világ viszont távol esett Tőlem. Most, amikor a WiFi, vagy a Bluetooth kihangosító rendszert magával hurcoló gyerek, bömbölteti a reppet, vagy a mulatós zenét, - mire megy egy alkalom koncerthallgatással. A színházba járás megmaradt. Már-csak azért is, mert a szocialista brigádnak vállalása volt, hogy színházba, múzeumba megyünk. Megértem én, hogy manapság dolgozni kell. Építeni a kapitalizmust. Nincs idő ilyesmire. Ezek szerint nem is lesz. Életében egyszer jusson el. Ossza be. Mikor böngészgetek a neten, akkor ezt, azt elolvasgatok. Többször figyeltem fel Karafiáth Orsolya nevére. Jó neve van, hát beleolvasgattam az írásokba. Bevallom Nektek töredelmesen, azt hittem, hogy valami nyugdíjas, újságíróról van szó. Most rávettem magam, ha már írok róla, akkor megnézem magamnak. Teljesen elképedtem, hiszen egy fiatal nő képe nézett rám a képernyőről. Ennyit arról, hogy milyen megérzései vannak az embernek, egy-egy cikk olvasgatása eredményeképpen.  Miért jövök ezzel elő? Már mondom is. Azt írja: „A Fidesz tisztújító kongresszusán kimondatott a tizenegyedik parancsolat: Ne mondj rosszat a fideszes társadról! És ki más mondta volna ki az ezidáig kimondhatatlant, mint a felkentek felkentje: Orbán Viktor. A bajtársiasság mostantól azt is jelenti, hogy „tudom, mennyit teszel zsebre, mit össze hazudozol, de kussolok”. „ Hát eddig az idézet. Úgy hagytam az írást, ahogyan volt. Már megszoktam, hogy a cikkek helyesírási hibákkal, meg egyéb elírásokkal jelennek meg. Ez már-már  nem is zavaró. (Pedig de!) Amin most meghőköltem, az nem más, mint az utolsó mondat. Idéző jelben van. Mutatom. „tudom, mennyit teszel zsebre, mit össze hazudozol, de kussolok”. Ez, így ebben a formában. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy a citált mondatot, maga Orbán Viktor mondta. Hát én ezt kétlem. Tudom, ha tisztán akarnék látni a kérdésben, akkor meg kellett volna néznem a tisztújító közgyűlésről (bocs kongresszus) megjelent híradásokat. Megkövetelte volna a korrekt tájékoztatás. Nem tettem. Nekem éppen elég volt Orsika írását elolvasni. A felkentek, felkentje tetszett. A többivel úgy vagyok, mint ahogyan a mesékben írva vagyon. Aki nem hiszi, járjon utána. -.appa.